„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” 

Jn 15,16

Hol tudta így elrontani?

Az iskolában ő volt az, akihez mindenki hasonlítani akart. Én is. Mindenben jó volt. Kitűnő jegyek, fiúk, gazdagság – mindene megvolt. Mintha különös mágnes lenne, mindenből a legjobbat vonzotta magához. Sokszor volt ilyen gondolatom: „Ó, ha csak egy napig lennék olyan tehetséges, olyan gyönyörű stb., mint ő”.

Évekkel később mégsem jöttek úgy össze a dolgai, ahogy előre elképzeltük. Holtomiglan-holtodiglan házassága hamar válással végződött. A sikeresnek álmodott karrier kevésbé volt sikeresnek mondható. Összeszorult a szívem, látva, hogy mennyire más irányt vett az élete, mint ahogy én elképzeltem.

Néha különös dolgokat művel az élet. Azt hisszük, hogy minden hozzávaló megvan a tökéletes életúthoz, aztán kiderül, hogy mégsem. Amikor nem jön össze, amire számítottunk, elfecsérelt időnek, energiának, érzelemnek tűnhet, amit befektettünk.

Eszembe jut erről, mit tapasztaltam nemrég, mikor hazajöttem a zöldségestől. Kivettem a szatyorból egy gyönyörűséges, friss, üde narancsot, nem is lehetett volna szebb, egészségesebb. A napfénytől, a víztől, a talajtól mindent megkapott, hogy teljes egészében azzá váljon, amivé válnia kellett. Alig vártam, hogy megkóstoljam!

Egy másik gyümölcsről viszont, ugyanabból a szatyorból, hámozás után kiderült, hogy belül üreges, szálkás. Mi okozta a különbséget? Mindkettőben benne volt a lehetőség a tökéletességre.

Az eredmény azt tükrözte, hogy melyik mit vagy mit nem szívott magába az élete során.

Amikor mi beoltódunk Istenbe, olyanok leszünk, mint az az egészséges gyümölcs. Ha Istenből és Igéjéből táplálkozunk, elérhetjük azt a teljességet, amit Ő szeretne. Ahogy mai igénk mondja, felnövekedhetünk, és gyümölcsöt teremhetünk, maradandó gyümölcsöt. Ha viszont egy emberre, egy helyre vagy dologra számítunk, hogy életünket gyümölcsözővé teszi majd, könnyen lehet, hogy sosem érjük el azt, aminek Krisztus látni szeretne.

Ha visszagondolok arra a tizenéves lányra, akiről beszéltem, fáj a szívem az időért, amit elvesztegetett. De tiszta szívből örülök annak a nőnek, akivé mostanra vált. Mint sokunknak, az ő élete sem úgy alakult, ahogy tervezte. De a veszteség, a csalódás hatására változtatni tudott. Ahelyett, hogy boldogságát megpróbálta volna mindabban fellelni, amit mai kultúránk sugall, újra oda tudott fordulni Jézushoz, Őt állította élete, motivációi, energiája, erőfeszítései fókuszpontjába. Az Ő útjai, az Ő tervei foglalták el a fő helyet a sajátjai helyett.

Mikor már nem kergette tovább saját álmait, Isten fogta vacogó, szomjazó szívét, megtöltötte, ellátta energiával, hogy azzá a nővé válhasson, amilyennek Ő mindig is látni akarta. A szépség, ami most árad róla, már nem a bőre felszínéről, hanem a szíve mélyéről sugárzik. Mostanra valóban mágnesként vonzó asszonnyá vált.

Drága Jézus, lehet, hogy nem érzem mindig, de biztos, hogy bennem van minden lehetőség, amit belém plántáltál, mikor megteremtettél, hogy azzá váljak, amivé terveztél. Szeretném, ha szépségem a Te szépségedet tükrözné. Segíts, hogy minden nap eljöjjek hozzád, és tápláld szívemet, hogy szépségem mélyről eredjen, ne a bőröm felszínéről. Felszínes szépség helyett szívem mélyéről fakadó szépségért imádkozom. Ámen.