Miért támad kétely a szívetekben? Valóban én vagyok!

Időbe tellett, míg a tanítványok „hozzászoktak” a feltámadott Mester jelenlétéhez. Ismételten megjelent körükben, és ők újra megijedtek. Megnyugtató, hogy nem magabiztos, hanem esendő, félénk, bizonytalan emberekre esett Jézus választása. Olyanokra, amilyenek mi is vagyunk.

A tanítványok nehezen értik meg Jézus feltámadásának igazi természetét. Ha kereszthalála valóságos, akkor a feltámadást nehéz igaznak tartani. Ha viszont a feltámadt Jézus alakja igazi valóság, akkor Jézus szenvedése és halála tűnhet látszólagosnak.

A feltámadt Jézus háromféle módon válaszol ezekre a kétségekre: „Nézzétek meg kezeimet és lábaimat, hogy valóban én vagyok!” Látható valóság: nem délibáb, nem látomás, nem hallucináció.

Azután felszólította, hogy kézzel fogják meg őt: „Tapintsatok meg és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Tapintható, valódi test.

Végül étkezik is a jelenlétükben: „Van itt valami ennivalótok? Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára evett belőle.” Nem kísértet, nem szellem.

Jézus tehát bizonyítja testi valóságát. Ez megerősíti a tanítványok meggyőződését, hitét: Jézus valóban meghalt a kereszten, Isten azonban új életre támasztotta és testi valóságában is felvette dicsőségébe. Egyszerű szavakkal fogalmazva: testestől-lelkestől. Nemcsak a lelke tért vissza az Atyához, hanem a teste is. Nem véletlenül volt üres a sír.

Feltámadt jelenlétének azonban egészen más a természete. Látható, tapintható, képes ételt befogadni, mégis egészen más. Ez a test áthatol a bezárt ajtókon, nagy távolságokat tesz meg kis idő alatt. Ugyanaz a test, mégis más.

Mi számunkra a mai evangéliumi szakasz mondanivalója?

Először is: Isten nem látszat szerint lépett be földi életünkbe, hanem valóságosan. A végtelen és örök Isten megjelent a mulandó időben, valóban felvette emberi és testi életünket. Szenvedése és kereszthalála is valóság, igazi áldozat. Valóban az Isten Fia áldozta fel magát értünk, és ez nem látszólagos emberi testben történt, hanem igazi emberként szenvedett és halt meg értünk. Feltámadása is a legteljesebb valóság: Jézus támadt fel.

Éppen ezért nemcsak abban hiszünk, hogy a lélek halhatatlan (mert akkor a lélekvándorlásban is hihetnénk), hanem abban is, hogy a test, a mi testünk is fel fog támadni. Nem tudjuk ugyan pontosan, hogy milyen lesz megdicsőült testünk, de a mai evangéliumi szakasz világosan tanítja, hogy testünk is fel fog támadni. Sőt, testünk és lelkünk nem választható el, csakis együtt alkotják emberi valóságunkat, még a feltámadás után, az örök életben is!

Kovács Gergely, Róma