"Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek."
János 15:15
Emlékszem, amikor a kórházban Jézust, mint barátomat megismerhettem. A sötét, magányos éjszakákon a látogatási idő után, Ő volt az egyedüli vigaszom. Barátok és családtagok már nem lehettek mellettem, így sajgó fájdalmamat egy másik Barát látogatásának elképzelésével enyhítettem.
Elképzeltem amint Jézus átsétál a kórház bejárati ajtaján, magam előtt láttam sziluettjét, amint végigsétál a folyóson, alakját a nővérek pultján lévő fény a falra vetítette. Lelki szemeim előtt láttam, amint óvatosan végigsétál alvó szobatársaim ágya mellett, és megáll mellettem. A magányosságomnak gyógyír volt, ahogy elképzeltem beszélgetésünket. Így szólt hozzám: Meséld el, mi történt a terápián a mai napon! Jó volt a testvéreddel találkozni? Mesélj az élményeidről!
A Vele való beszélgetés alatt megerősödtem Őbenne, egy barátra leltem, aki végigvezetett a sötét, öngyilkos gondolatokat is kimondó időszakomban, amikor szembe kellett néznem tartósnak tűnő sérülésemmel. Ő volt az, aki együtt érzően meghallgatott, és beszélgetés közben soha sem lankadt figyelme.
Valódi, igaz Barátra leltem Jézusban! Időnként azonban elgondolkodom... és Ő milyen barátra lelt énbennem?
Túl gyakran maradunk karnyújtásnyi távolságra Jézustól, visszakozva a bensőséges baráti kapcsolat megragadásának lehetőségétől. Beérjük a kevesebbel is. De szeretete szétzúzza önzőségünket, amikor meghalljuk hangját: "barátaimnak mondalak benneteket". Egy közeli barát bensőséges szeretetével töri össze kemény szívünket.
Igaz és hű barátra leltem Benned, Uram, Jézusom! Minden bűnömet és fájdalmamat Te hordozod. Micsoda kiváltság, hogy mindent teeléd hozhatok imában, Uram!
(Joni and Friends Daily Devotionals.)
Kommentáld!