Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén,  hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: "Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt."  Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa."Mt 4,12-17.

IGAZI BŰNBÁNAT

Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)

A beszélgetés feszült volt, tele túlzott érzelmekkel, és senkiben nem mutatkozott készség a változásra. Végül megszólaltam: "Tudom, hogy elkövettem néhány hibát." Mások is elismerték ugyanezt.

A körülmények megértek a bűnvallásra, megbocsátásra és megbékélésre, de ez elmaradt.

Mérgesen és feszülten hagytuk ott a megbeszélést, és nagyon kevésre jutottunk. 

Órákkal később gondolatban újra átrágtam a találkozót. Mi romlott el közöttünk?

Mit lehetett volna tenni, hogy az összeütközésből egy építő megoldás szülessen?

Lassan rájöttem, hogy habár mindannyian beismertük, hogy hibáztunk, egyikünk sem bánta ezt meg.

Senki nem kereste a megbocsátást, és senki nem fogadta el az Isten által kínált bűnbocsánatot.

A bűnbánat több, mint beismerni hibáinkat. A bűnbánat azt jelenti, hogy igazán sajnáljuk, amit tettünk, egy új irányba indulunk, és egy új kapcsolatot keresünk azokkal, akiket megbántottunk szavainkkal, tetteinkkel és döntéseinkkel. 

A megbeszélést átgondolva felismertem, hogy az önigazolás szokásunkká válhat.

Azt várjuk, hogy Isten formáljon át másokat, ahelyett, hogy engednénk magunkat átformálni.

Talán nehéz meghallani Jézus bűnbánatra szólító hívását, de utána biztos az örömhír következik.

Imádság: Mindenható Istenünk, újíts meg bennünket. Teremts bennünk megbékélő és megbékéltető lelket. Ámen.