„Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek” – bármi történik. (Fil 1,27)

Úgy éreztem, jogos a kitörésem. Ha tudjátok, mit jelentenek az aggódó, izgatott, ideges, bosszús, kapkodó, késésben lévő szavak, képzeljétek el mindezt együtt – ilyen voltam néhány héttel ezelőtt. Mikor tehát még egy csepp került a pohárba, az már az utolsó utáni volt – túlcsordult: kirobbantam. A legrosszabb talán az, hogy úgy gondoltam, jogos a kirohanásom.

Azzal kezdődött, hogy a férjem megkért egy szívességre. Vásárolt két kamiont a cégének, kérte, segítsek neki elhozni őket a telepről, végig a belvároson, majd az egyiket vigyem is vissza. Mivel hatalmas belvárosi terület az, ahol lakunk, ez a feladat egy-egy órányi oda-vissza kamionvezetést jelentett a forgalomban.

A már megtervezett délutánba kellett bezsúfolnom az új tennivalót, találtam is egy kétórás szünetet négy egyéb kötelező feladat között.

Két és fél órám volt arra, hogy egyik fiúnkat elhozzuk a gimnáziumból (őt magunkkal kellett vinnünk), egy másikat a délutáni foglalkozásról (ami a város túlsó végén volt), majd otthonunkhoz közel fel kellett szednünk a legkisebb lányunkat, s végül a gimnazistát elvinni az edzésre.

Már jó ideje élem ezt az őrült sofőréletet, úgy kellett beillesztenem a délutánba az oda-vissza kamionozást a forgalomban, hogy mindenkit időben felszedhessek.

Persze, hogy minden tovább tart, mint ahogy eltervezzük. attól kezdve, hogy eleve késésben voltunk induláskor, a kamionokat intéző ember sem jött meg időben. Ami azt jelenti, hogy sehova sem fogok pontosan érkezni. Ahogy az órámra néztem, úgy éreztem, minden perc gonosz szorításként préseli a szívemet.

Mikor már világos volt, hogy nem tudok mindent belesűríteni az időbe, átalakítottam a tervet, s telefonáltam a gimnazista fiamnak, hogy menjen el az öccséért, majd utána induljon az edzésre. Én lerendezem a kamiont, s utána megyek a lányunkért.

Meredeknek tűnhet ez a terv, de én akkor úgy éreztem, könnyen megoldható.

Nem így két tinédzser fiam, akiket nagyon összezavart a változás. Nem látták tisztán, mit kell tenniük, a szerintem világos utasítások ellenére.

Fél órával később idegesen, bosszankodva felhívtak.

Sajnos, én is ideges és bosszús voltam, miközben igyekeztem egy HATALMAS diesel kamionnal átevickélni a városon. Aminek a jobboldali hátrapillantó tükrét nem lehetett beállítani. Egy forgalmas főúton. Délutáni csúcsban. Tudva, hogy nem érek oda időben a lányom iskolájához.

A napközis fiam: „Anyu! Mi ez az egész?!? Miért Robbie jött értem helyetted? Nekünk kell elmenni valami kamionért? Robbie sem érti az egészet!!”

Ez volt az a pillanat, ami a délután folyamán felgyülemlett feszültséget végül kirobbantotta – pillanatnyi meggyőződésem szerint jogosan.

Én: „Ezt komolyan mondod?? Te vagy ideges?? Na figyelj, most megtudod, mit jelent idegesnek lenni!” (A folytatást a fantáziátokra bízom.)

Dühösen kinyomtam a telefont.

Abban a pillanatban eszembe jutott az aznap reggel olvasott ige. Ott, az autópályán, Isten elém villantotta a Filippi 1,27 valóságát.

Bármi történik – (legyen az egy túl hosszúra nyúlt megbízás, csúcsforgalom, ideges tinédzserek, egy elromlott hátrapillantó tükör, három gyermek szanaszét a városban)

viselkedjetek – (úgy érted, Uram, uralkodjunk magunkon? helyes megvilágításban lássuk a dolgokat?)

úgy, hogy az méltó legyen – (hogy tükrözze, ki vagyok valójában, mit hiszek, milyen értékeket vallok)

Krisztus evangéliumához – (Krisztushoz, akit képviselek).

Mielőtt én tehettem volna, a fiam visszahívott. Azonnal bocsánatot kértem. Ő is. Hála Isten igéjének a szívemben, ami arra sarkallt, hogy bocsánatot kérjek, összekapásunknak duzzogás és sértődés helyett úgy lett vége, ahogy az méltó az Igéhez és Istenhez, akinek a szolgálatába álltam.

Filippi 1,27. Erőteljes tanítás volt ez nekem. Már az, hogy „bármi történjék”, kordában tart.

Mert a „bármi” jelentése az, hogy valóban „bármi”.

Nem tudom, te milyen kihívásokkal szembesülsz éppen. Mi szorít, milyen határidők, utazások, főnök, házastárs, számlák vesznek körül. De azt tudom, hogy mindig dönthetünk, hogyan reagálunk. Vegyél hát egy mély levegőt, és viselkedj úgy, hogy az méltó legyen Hozzá, akit képviselünk.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy türelmes vagy hozzám, amikor kirobbanok. Irgalmad és kedvességed arra indít, hogy ezt adjam tovább, ezt mutassam mások felé. Tudatosítsd bennem, hogy minden szavammal és tettemmel Téged képvisellek.  Ámen.

Forrás: eszmelkedesek.blospot.huGlynnis Whitwer: Whatever Happens, Here’s What You Should Do Encouragement for today,