Isten Illést a szolgálatba állítja. Akháb király trónja előtt indul meg a szolgálata. Elmondja,hogy nem lesz eső a következő időkben. Nagy bátorsága volt Illésnek, hogy ilyent bejelentegy gonosz királynak, aki az eső istenét imádta.

Nem félt attól sem, hogy esetleg lefejezteti.Azután az Úr elküldi a Kérit patakja mellé, ahol természetfeletti módon táplálja. Holló viszneki enni, és a patakból iszik.

De történik valami, kiszárad a patak. Illés nem rémül meg, nemesik pánikba, hanem vár az Úrra.

És lett az Úrnak beszéde őhozzá: Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sídonhoz tartozik, éslégy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad." 1Kir.17:8-9Végre szól az Úr: kelj fel, elmész máshová.

Talán valami jó helyre küld, hiszen itt már kiszáradt minden, elfáradtak a hollók, már a hús is csak kisadag, a kenyér meg egy csipetnyi -sóhajt fel megelégedve. Sereptába küldi az Úr Illést, hogy menjen egy özvegyasszonyhoz.

Eznagyon furcsa lehet a számunkra. Miért éppen egy szerencsétlen nőhöz kell mennie, hiszenneki sem volt mivel dicsekednie. Arra is gondolhatunk, eltévesztette Isten, hiszen az özvegynem tud gondoskodni magáról, nem ám még egy emberről.

Nem elég neki a maga baja? De tudjuk, Isten nem téved.

Neki terve van az életeddel.

Belevezet bennünket olyan helyzetekbe,amiből nem látjuk a kiutat. Ilyenkor megtanulunk teljesen rá hagyatkozni.

Nézzük meg, hogyélhetett egy özvegy abban az időben.

Meghalt a férje, ő pedig nem tudott magáról és agyerekeiről gondoskodni. Nem tudott elmenni egy állami intézetbe, vagy egy maszekhozdolgozni. Isten törvényt hozott, hogy gondoskodni kell az özvegyekről, éppen az miatt, hogynem tudtak megélni.

Illést pont egy ilyen helyre küldi az Úr. Egy még rosszabb helyre.Ilyenkor azt mondjuk: de miért? Istenem, miért küldesz ilyen helyre? Pedig már azt hittük,hogy vége a nyomornak.

Úgy érzed elhagyott, megfeledkezett rólad az Úr. Nyomorultabbhelyzetből, nyomorultabba vezet bele.

De jobb ha azt tesszük amit Isten mond. Keljünk fel, ésmenjünk, induljuk el azon az úton.

"És felkelt, elment Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszonyvolt ott, aki fát szedegetett, és  megszóllitotta  monda néki hozz kérelk egy kevés  vizet nekem valami edényben,hogy igyam." 1Kir.17:10