Ima –
szívet melengetően
“Amikor pedig
imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy
bőbeszédűségükért hallgattatnak meg”. (Máté 6:7)
A leghatékonyabb imák némelyike a
legrövidebb is. Jézus azt mondta: “Béke, csendesedj!” És a szél és a hullámok
lecsendesedtek (Márk 4:39.) Azt mondta: “Lázár, gyere ki!” És Lázár
visszatért a halálból (János 11:43-44).
Manapság újra az ima mennyiségét
hangsúlyozzák a minőséggel szemben. Jézus sohasem támogatta a hosszú
imádságokat és csak meglehetősen kevés példa van arra, hogy Jézus hosszan
imádkozott volna. Ezzel nem azt mondom, hogy az Istennel való közösség nem
fontos. Igenis fontos, de a formális ima csak egy része az Úrral való
kapcsolatunknak.
A Zsoltár 5:1-2 felcserélhető
módon használja az “ima” és a “meditáció” kifejezéseket. Tehát imának
tarthatjuk azt a fajta közösségünket az Úrral, amikor elmélyülten töprengünk az
Úr dolgain. Vannak időszakok az imában, amikor csendben maradunk és elismerjük,
hogy Isten Isten (Zsoltár 46:10.)
Sokszor arra kérjük Istent, hogy
szóljon hozzánk, de esélyt sem adunk a számára, hogy közbeszóljon. Folyton csak
beszélünk.
Andrew
Wommack
Kommentáld!