...mennyivel
inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?”
(Mt 7,11)
ISMERD
FEL, HOGY MINDENT ISTEN IRÁNYÍT
Jézus Krisztus azoknak ad
életszabályokat, akikben az Ő Szelleme van. Ennek a versnek
egyszerű érvelése által felhív arra: töltse be
gondolkozásmódunkat az, hogy minden mögött ott van Isten
irányítása, s ez azt jelenti, hogy a tanítvány őrizze meg
teljes bizodalmát és legyen buzgó a kérdezésben és a
keresésben.
Töltsön be az a tudat, hogy Isten mindig itt van!
Ha egyszer ezzel telt meg az elméd, akkor minden nehéz helyzetben
is könnyű lesz emlékezetedbe idézni: „Atyám mindezt tudja!”
Ez már nem kerül erőfeszítésedbe, hanem egészen természetesen
erre gondolsz, amikor tanácstalanság szorongat. Régebben ehhez
vagy ahhoz az emberhez mentél oda tanácsért; de most olyan
hatalmasan eltölt az isteni gondviselés tudata, hogy nehézségeiddel
Istenhez mégy. Jézus azoknak állítja fel életszabályait,
akikben az Ő Szelleme van: ezeknek az az alapgondolatuk: „Isten az
én Atyám, szeret engem, soha nem tételezem fel, hogy Ő
megfeledkeznék valamiről, hát akkor miért aggódnék?”
Vannak
idők - mondja Jézus -, amikor Isten nem hozhat ki a sötétségből,
de bízzál benne akkor is! Talán úgy jelenik meg, mint szeretetlen
barát, pedig nem az; vagy úgy, mint kegyetlen Atya, de mégsem az.
Talán igazságtalan bíróként áll előtted, de Ő nem az.
Erősödjék meg benned mindig jobban az a gondolat, hogy Isten ott
van minden mögött! A legkisebb esemény sem történhetik az Ő
akarata nélkül; ezért teljes bizalommal támaszkodhatsz rá. Az
imádság nemcsak kérés; az imádság a lélek magatartása,
amelynek légkörében a kérés egészen természetes: „Kérjetek
és megadatik nektek!”
Kommentáld!