„akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Jn 8,32

Nem számítottam erre a diagnózisra. Kizökkentett. Aztán jöttek a könnyek – a megkönnyebbüléstől. Beszálltam a kocsiba, bekapcsoltam a biztonsági övet, és letöröltem a könnyeimet. Miért könnyebbültem meg a rossz hírtől? – kérdeztem magamtól. Felidéztem az orvos szavait, s ezzel együtt megfogalmazódott bennem egy gondolat: mégsem bolondultam meg. A megkönnyebbülés ebből a felismerésből eredt. 

Mitől képzeltem, hogy kezdek megkattanni? Két éve állandóan visszatérő fájdalmat éreztem. A szokásos vádakra gondoltam: Csak képzelődsz. Nincs semmi bajod. Kezdesz megbolondulni. S már el is érkeztem a hazugsághoz, ami lassan befészkelte magát a gondolataimba. 

Felnőtt éveim egy része azzal telt, hogy próbáltam lefejteni a tudatomról az önmagamról képzelt hazugságokat. A gyermekkori bántalmazások hatására e hazug gondolatok mérge beivódott az agyamba: Értéktelen vagy. Senki sem fog szeretni. S ami a legfájóbb volt: Isten nem törődik veled. 

Tudom, nem vagyok egyedül, sokan elhiszik magukról ezeket a hazug vádakat. Talán hozzátartozik embervoltunkhoz. A nők különösen fogékonyak rájuk. Ez a fogékonyság talán még Éva bűnbeesésének a következménye, aki elhitte az első hazugságot, amit a kígyó sziszegett neki az Édenkertben. 

De örömhír is érkezik az igazsággal. Nem a mi igazságunkkal. Az Igazsággal, aki Jézus Krisztus. 

„Nincs tehát már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” – olvassuk a Római levélben (Róm 8,1). Más szavakkal, amikor tehát az agyamban ott kavarognak a kárhoztató gondolatok, tudhatom – teljes bizonyossággal -, hogy ezek nem Istentől valók. Ha pedig nem Istentől származnak, nem méltók arra, hogy higgyek nekik. 

Úgy próbálom legyőzni a hazugságokat, hogy szembesítem őket Jézussal, az Igazsággal. 

„Értéktelen vagy” – nyilatkozik az ellenség. 

„Drágagyöngy vagy” – szól Jézus. 

„Senki sem fog szeretni” – mondja az ellenség. 

„Nagyon szeretlek” – biztosít Jézus. 

„Isten nem törődik veled” – közli az ellenség. 

„Az életemet adtam, hogy neked örök életed legyen” – mondja Jézus. 

Az orvossal való találkozás után, mikor rájöttem, hogy megint a hazugságok csapdájába estem, már meg is jelent egy újabb gondolat: úgyis mindig visszaesel. Na ne! Nevetnem kellett. Szinte hallottam a sziszegést, nem voltam hajlandó újra megadni neki magam. Jézushoz fordultam inkább, és megköszöntem Neki a szabadságot, amit Benne, az Igazságban találtam. 

Bár az ellenség továbbra is próbálkozni fog, hogy elferdítse Isten igazságát, tudhatjuk, hogy már elvesztette a harcot. Ez már egy befejezett történet. A Teremtés Könyvében olvashatjuk, hogy Jézus sarkával eltapossa a kígyó fejét, örökre legyőzve őt. Nincs már valóságos hatalma rajtunk. 

Minél tovább járunk Jézussal, minél inkább keressük az Ő igazságát, annál könnyebben felismerjük az Ő hangját, és annál inkább örülünk a Benne megtalált szabadságnak. Krisztus szabadságra szabadított meg minket (Gal 5,1).

Uram, azért imádkozom, hogy mindig felismerjem a Te hangodat a többi hang között. Adj nekem Téged meghalló fület. Taníts meg a te szabadságodban élni, és köszönöm irgalmad ajándékát.  Ámen.

forrás:Ginny L. Yttrup , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu