Kegyelem nélkül a bűnt látni: kétségbeejtő.

A kegyelmet látni a bűn nélkül: felfuvalkodottság.

Együtt látni a kettőt: ez a megtérés.

„Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galata 2:20, EF)

Krisztus állandóan munkálkodik, határozottan terelget a kegyelem nélküli életből a kegyelemmel-teljes élet felé.

Isten egy műalkotást lát benned.

Azt fogja tenni veled, amit Vik Muniz tett a Gramacho-i szemétszedőkkel. Jardim Gramacho a világ legnagyobb szeméttelepe. Amit Rio de Janeiro-ban kidobnak, az Gramacho-ban landol. Körülbelül háromezer szemétszedő azzal tengeti az életét, hogy a szemét között újrahasznosítható dolgokat keresnek – naponta két tonnányit. Műanyag palackokat, tubusokat, drótokat és papírt válogatnak szét, amit a szemétkupacok mellett várakozó kereskedőknek adnak el.

Az öböllel szemben a Megváltó Krisztus szobra tárja ki karjait Rio de Janeiro déli része és a millió dolláros luxusingatlanok felé. Turisták özönlenek oda; azonban Gramacho-ra senki sem kíváncsi. Senki, kivéve Vik Muniz-t.

Ez a brazil születésű művész megkért ötöt a szemetet válogató emberek közül, hogy modellként szolgáljanak, mert portrét akart készíteni róluk. Egyikük Suelem, egy tizennyolc éves kétgyermekes anyuka, aki már hétéves kora óta guberál a hulladékok között. Isis egy gyógyulófélben lévő alkoholista drogos. Zumbi minden könyvet elolvas, amit a szemétben talál. Irma a még használható anyagokból főz, és azt árulja. Tiao szakszervezetet hozott létre a dolgozók számára.

Muniz fényképet készített az arcukról, majd kosárlabda pálya nagyságúra nagyította a képeket. Ő és az öt szemétszedő szeméttel kirakták az arcok körvonalait. Kupakokból szemöldökök lettek. Kartondobozok állvonalakká lettek. Autógumikból pedig árnyék vált. Fokozatosan alakultak ki a képek a szemétből. Muniz felmászott egy tizenöt méteres állványra és újabb fotókat készített.

Az eredmény? Brazília második legnépszerűbb kiállítása lett – csak Picasso művei tudták túlszárnyalni. Muniz a bevételt odaajándékozta a szemétszedők szakszervezetének. Azt is mondhatnánk, hogy kegyelmet gyakorolt Gramacho iránt.

A kegyelem ezt teszi. Isten ezt teszi. A Kegyelem, Isten, aki besétál a világodba szenvedéllyel a szemében, és egy ajánlattal, aminek nehéz ellenállni. „Ülj csak nyugodtan egy kicsit. Én csodákat vagyok képes tenni ezzel az összevisszasággal és zűrzavarral, ami körbevesz téged.” Hidd el ezt az ígéretet. Bízz Benne. Kapaszkodj erősen a reménybe.

A Kegyelem „kiölelte” a bűzt a tékozló fiúból és „elijesztette” a gyűlöletet Pálból. Velünk is ezt szeretné tenni.

A Kegyelem utánad megy.

Átformál.

Bizonytalanból magabiztossá, azaz Isten-biztossá tesz.

Félelemmel-teliből magasan szárnyalóvá változtat.

„Én, egyedül én törlöm el bűneidet,

    önmagamért,

    és vétkeidre többé nem emlékezem!” (Ézsaiás 43:25, EF)