"’Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.’ És megbátorodott a nép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaira.”

2Krón 32,7-8

Az erő vonzó tulajdonság. Erős akarat. Erős karok. Erős állkapocs. Erős érzelmek. Csodálattal tekintünk rájuk.

Szeretjük az erős főhősöket a filmekben.

Szeretjük nézni az erős atléták versenyét.

Felnézünk az erős vezetőkre.

De könnyen beleesünk az összehasonlítás csapdájába: az erősekével összevetve, saját lendületünket, izmainkat, eszünket jelentéktelennek, gyengének találjuk. Ilyen óhajok fogalmazódnak meg bennünk, persze úgy, hogy senki se hallja:

Ha én is olyan erős lennék, mint…

- én is ellen tudnék állni a kísértéseknek, amikről senki sem tud.

- én is követném álmaimat, és más munkát keresnék.

- én is felvételiznék az egyetemre.

- én is olyan anya vagy olyan munkaerő lennék, amilyennek tudom, hogy lennem kéne.

De jön a valóság, jéghideg vízként zúdul ránk, elmosva álmainkat, és kellemetlen hangulatban folytatjuk a napunkat. Visszatérünk gyengeségeinkhez, melyek arra kárhoztatnak, hogy beletörődjünk a változhatatlanba. Rossz szokások, tönkrement kapcsolatok, eltemetett álmok – ez az életem – sóhajtjuk keserű szívvel. 

Jól ismerem ezeket a gondolatokat. Életem jó részén harcoltam azzal, hogy bár vannak erősségeim, bizonyos területeken gyenge vagyok. És ez az aránytalanság nagyon zavart. Bátran nekilátok, mikor egy hatalmas projekttel bíznak meg a munkahelyemen, de gyengének érzem magam ahhoz, hogy megosszam hitemet ateista apámmal. Elég erős vagyok ahhoz, hogy nemet mondjak számos bűnalkalomra, de nem tudok ellenállni bizonyos káros finomságoknak otthoni magányomban.

Aztán ilyen történetek kerültek elém a Bibliában, mint Ezékiásé, Júda királyáé a 2Krón 32-ben. Érdemes elolvasni az egész történetet, de ma különösen a 7-8. verset olvassuk el többször is: "’Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.’ És megbátorodott a nép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaira.”

Milyen könnyen el tudom felejteni, hogy állandóan rendelkezésemre áll egy erőforrás. Ingyen. A menny ajtaján sosincs „Zárva” tábla. És senki sem jegyzi fel az adósok listájára, ha segítséget kérek.

Azok számára, akik Jézust akarják követni, Isten ereje hozzáférhető. Nem azt jelenti persze, hogy holnap megfutom a maratont – nem ilyen erőről van szó. Ahogy töprengek, hogyan is fogalmazzam meg, egy kulcsszó ugrik be: „biztonságérzet”. Nem magamban bízom, hanem abban, hogy Isten képes hatékonyan kezelni a helyzetet, amivel épp szembekerültem.

Mialatt gyakorlom, hogy Isten erejéhez folyamodjam, megtapasztalom a bátorságot, amivel tovább tudok lépni ott is, ahol azt hittem, gyengeségem visszatart. Reményt tapasztaltam, mikor úgy tűnt, vége egy kapcsolatnak. Békesség áradt el bennem, mikor rettegtem valamitől.

Korlátlan hatalommal rendelkező Istent szolgálunk, és mégis olyan könnyen előfordul, hogy saját, igencsak véges erőnkre akarunk támaszkodni. Fogadjuk hát el, hogy Isten mindent megváltoztatni képes ereje értünk van! Mekkora változást jelentene ez az életünkben, a hangulatunkban! De pontosítsuk személyessé: milyen változást jelentene neked, ha komolyan vennéd, hogy Isten ereje hozzáférhető – számodra is?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy az erőm, a hatalmam. Annyiszor érzem gyengének, alkalmatlannak magam. Köszönöm, hogy emlékeztetsz, nem csak magamra hagyatkozhatom az életben. Segíts, hogy mikor segítségre szorulok, előbb Hozzád forduljak, s csak azután saját képességeimhez.  Ámen.