"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek
meglesz a jutalma!" (2Krón 15,7).
Isten nagy dolgokat tett népéért, Júdáért, de mégis erőtlen emberek
maradtak: ingadozva járták az Úr útját, szívükben haboztak. Szükségük
volt az intésre, hogy az Úr velük lesz, amíg ők az Úrral lesznek, de ha
elhagyják Őt, Ő is elhagyja őket. Emlékeztetni kellett őket a testvér-
nép, Izráel sorsára is, mire vezetett Isten elleni lázadásuk, és milyen
kegyelmes volt hozzájuk az Úr, amikor megbánást mutattak.
Az Úr szándéka az volt, hogy megerősítse Júdát Isten útján és az igazságban.
Erre van szükségünk nekünk is. Megérdemli Isten, hogy teljes erőnkből
és tehetségünkből szolgáljunk neki.
Ha Isten szolgálata ér valamit, akkor mindent megér. Legnagyobb
jutalmunkat az Úr munkájának végzésében fogjuk találni, ha azt
szorgalmasan végezzük. Fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban, ezt tudjuk.
A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat, de ha egész lelkünket az
Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az életünk.
E sorok szerzője egy félelmetesen viharos időszakban kapta biztatásul ezt az igeverset, és megértette belőle, hogy teljes erővel tovább kell
"vitorláznia", mert hajója bizonságban és drága rakománnyal fogja
elérni a kikötőt.Ámen
Kommentáld!