„E világ gazdagainak hagyd meg, hogy ne legyenek fennhéjázók, ne bizakodjanak a csalóka gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen meg nekünk mindent, amire szükségünk van.”

 1 Tim 6:17

Manapság bármerre fordulsz, mindenütt találsz valamit, ami a gazdasági nehézségekre emlékeztet. Az elmúlt 60 évben az elmúlt időszakban volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta hazánkban. Barátok, családtagok szenvednek állásuk elvesztése, befektetéseik csődje miatt és a különböző, mindenütt tapasztalható visszaesések, korlátozások következményeitől.

Egyik barátunknak több mint 30 éves, virágzó autókereskedelmi cége volt. Ő és a családja közösségünk oszlopai voltak, mindenki a segítőkészségükről, szép keresztény lelkükről ismerte őket.

Ám tavaly csődöt jelentett, és szó szerint mindenét elvesztette, beleértve saját kocsijait is. Ha ez nem kegyetlen irónia, akkor nem tudom, mi az.

Sokat beszélgettem Istennel erről a szívszorító helyzetről. Tudom, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van, akkor miért nem gondoskodott a barátainkról? Ő csodákra képes, miért nem mentette meg a barátainkat?

Ezek igazságos kérdések egy igazságtalannak tűnő helyzetben.

Amikor olyan problémával találom szemben magam, amit sehogy sem tudok megérteni, azzal kezdem, hogy leparkolom a gondolataimat egy olyan ténynél, amiről tudom, hogy igaz. Ha feltöltöm az elmémet igazsággal, kirekesztem belőle a Sátánt, aki megpróbálná azt veszélyes következtetésekkel, hamis vádakkal, hitbomlasztó jövőképpel megtölteni.

Mi igaz ebben a helyzetben? Mi az igazság, függetlenül attól, milyen körülmények közé kerülünk?

Isten gondunkat viseli.

Ez így van. Itt kell leparkolnom a gondolataimat. Ez az az igazság, ami fel kell, hogy töltse az elmémet. Ez az igazság fölötte áll gondjainknak, és arra hív, hogy más, külső szemszögből vizsgáljuk meg a keserves valóságot.

Isten bőven ellát mindennel, amire szükségünk van. Hihetem tehát, hogy gondoskodik a barátaimról is. Isten gondoskodása ott áll barátaim előtt. Ő nem hagyta abba az ellátásukat attól még, hogy gazdasági nehézségek közé kerültek. Ez a helyzet nem érte váratlanul Istent. Nem fogyott ki a tartalékaiból.

Isten tökéletes gondviselésének része az is, hogy ők most végig kell, hogy éljék ezt a helyzetet. Lehet, hogy nekem nem tetszik. Lehet, hogy nem értem. De mert barátom ismeri és szereti Istent, hihetem, hogy át fog jutni ezeken a nehézségeken.

A Filippi levél 4:8-9 azt tanítja, hogy ha gondolatainkat az igazságon járatjuk, Isten békéje velünk marad. És végülis nem a béke az, amire vágyunk? Végső soron a barátomnak is ezt kívánom. Jobban szeretném, hogy drága barátom és családja lelkében béke legyen, mint hogy megmeneküljön a vállalkozásuk, helyreálljon az anyagi helyzetük, és minden visszatérjen a régi mederbe.

Hála Neki, hogy a békesség csak egy ugrásnyira van az igazságtól. Így hát, kedves testvérem, parkolj le gondolatban az igazságnál. És figyeld, ahogy Isten tökéletesen ellát békével, s az simogatón átfolyik minden szárazságon és fájdalmon, amit valami hiány hozott létre a lelkedben.

Uram, köszönöm, hogy minden nap gondoskodsz rólam. Segíts, hogy ne féljek a mostani nehézségek között. Inkább bízhassak egyre jobban Benned és a módszereidben. Segíts, hogy gondolataimat az igazságra irányítsam, és higgyem, hogy Te elsimítod a göröngyös helyzeteket.  Ámen.