„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” Jn 10,27

Ültem a heverőn, kibámultam az ablakon, és a jövőn töprengtem. Új lehetőségek jelentek meg a láthatáron. Izgatott voltam, de féltem is, hogy túlságosan belebonyolódom, agyamban egymást váltották a megválaszolatlan kérdések: Igent vagy nemet mondjak? Mire hív Isten? Hogyan tudnék rájönni, mi az ő terve és célja a jövőmmel?

A töprengés és aggódás nem vezetett sehova, ezért elhatároztam, hogy imádkozni fogok. Leírtam néhány kérdést egy lapra: „Uram, igent mondjak vagy nemet? Mi a te akaratod, hol folytassam az életemet? Kérlek, mutasd meg a rólam szóló terveidet a jövő esztendőre!”

Szerettem volna bekukkantani Isten határidőnaplójába, hogy hozzáigazítsam a magamét. Ehelyett úgy éreztem, azt válaszolja, ne aggódjam a holnap miatt, éljem szépen egymás után a mindennapokat itt és most az ő hangját követve.

Egész jól boldogulok Isten hangjának követésével a nagy dolgokban. Akkor nehezebb, ha apróságokban, olyan színfalak mögötti kis történésekben kell engedelmeskednem. Néhány héttel az Istennel folytatott fenti beszélgetésem után - amikor elköteleztem magam, hogy jobban fogok figyelni a hangjára a mindennapok szintjén -, kinyitottam a férjem szekrényét, és megállapítottam, hogy minden össze-vissza van hajigálva benne. Tudom, mennyire szereti a rendet, de nincs benne természetes hajlandóság a megteremtésére. Eszembe jutott, milyen kimerülten jött haza tegnap. Éreztem Isten suttogását a szívemben. „Kimutathatnád szeretetedet J.J. iránt, és enyhíthetnéd a rajta lévő terhet, ha rendet raknál a szekrényében.”

„Felnőtt ember. Rendet tud rakni a szekrényében. Elég nekem a két gyerek, a két kutya és jómagam, akiket rendben kell tartanom. Meg ott a garázs és a padlás is, láttad, hogy néznek ki?”

„Nem hallottad mit mondtam? Nem azt ígérted, hogy engedelmeskedsz itt és most?” – tuszkolt a szekrény felé a Szentlélek.

Épp azon a héten olvastam a talentumokról szóló példabeszédet a Máté 25-ből, és rájöttem, hogy én leginkább a harmadik szolgához hasonlítok. Nem sokat bíztak rá, és azt is elásta a földbe. Talán így gondolkozott. „Nem sokat kaptam, miért kéne foglalkoznom vele? Nem fogok gondot okozni magamnak ezzel a feladattal. A gazda észre se fogja venni.” Néha úgy látom a rám bízott: férjem felesége – szüleim gyermeke – gyermekeim anyja – barátaim barátja szerepet, mint „közönséges” feladatot, egy-talentumos megbízatást. Rengetegen vannak rajtam kívül, akik ugyanezt a feladatot kapták, vélekedem. Észrevétlenül hagyom, hogy az önzés, a másokkal szembeni figyelmetlenség, türelmetlenség jellemezze néha a megnyilvánulásaimat. De Isten azt akarta, hogy készségességem életem minden területén jelen legyen, meghalljam és kövessem indításait a mindennapok szintjén.

Miért vár el Isten engedelmességet tőlünk minden nap, minden percben? Mert azt akarja, hogy bízzunk Benne. Az engedelmesség azt jelenti, hogy akaratunkat az Ő akaratával cseréljük fel. Isten jól tudja, hogy nehéz lesz meghallanunk a hangját és követnünk tervét a holnapunkra vonatkozóan, ha nem vállaljuk az engedelmességet a mában. De azt ígéri, hogy ha hűek vagyunk a kis dolgokban, „sokat bíz ránk”, és nagy örömben részesít (Mt 25,21).

Olyan türelmes velünk az Isten, amíg megtanulunk engedelmeskedni neki életünk nagy és apró dolgaiban! A Vele való kapcsolatunkban találjuk meg azt a célt, irányt és értelmet, amit annyira keresünk az életünkben. Ha az Ő hangját követve éljük az „itt és most”-ot, hivatásunk és terveink az Isten iránti szeretetre kezdenek irányulni, és nem az „önmegvalósításra” vagy arra, hogy Rajta kívül más szemében is fontossá váljunk.

Igaz is, végül rendet raktam férjem szekrényében. Úgy tűnt, hallom Isten kuncogását, és éreztem a mosolya melegét. Kívánom, hogy te is érezd meg ezt, amikor ma igyekszel „itt és most az Ő hangját követve” élni és cselekedni.

Istenem, amikor ellenőrzöd a rám bízott feladatok teljesítését, hűségesnek találsz? Úgy élek, úgy követem a hangodat, ahogy szeretnéd? Néha beesem a jobb jövő, könnyebb feladat utáni vágyakozás csapdájába, s azokra tartogatom a hűséget. Segíts, hogy bízzam Benned. A Te szeretetedet akarom sugározni, a Te kinyújtott kezed akarok lenni ma is. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, www.proverbs31.org, Renee Swope, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,