Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)
Az orvos szavai úgy hatottak, mint egy gyomorszájon ütés: "Ön Parkinson-kórban szenved."
Nem ezt szerettem volna hallani. Arra sem számítottam, amit néhány hónappal később mondtak, hogy egy halálos gén folyamatosan rombolja fiam összes belső szervét. Négy nap múlva az intenzív osztályról a mennyei hazába költözött.
Alig néhány hónappal később az egyik nagynénémet kellett a hospice szolgálatra bízni, hogy megkapja a még lehetséges fájdalomcsillapítást.
Nagynéném temetése éjjelén édesanyám agyvérzést kapott, és az orvosok megállapították, hogy nem fog tudni életmentő műszerek nélkül élni.
Ez a sok baj egymásután érzelmileg teljesen "leterített". Amikor már azt hittem, hogy túlvagyok rajta, akkor egy újabb rokonom halt meg.
Ez így folytatódott két és fél évig.
A múltkor valaki megkérdezte: "Vajon mi fogja sújtani legközelebb a családodat?" Őszintén szólva, nem is szeretném tudni.
Amit tudok, hogy Isten hatalmába kapaszkodok, és ez segít át a fájdalmas és szomorú napokon.
Ez ad erőt a jövőre nézve.
Én magam gyenge vagyok, de tudom, hogy Isten erős, és ő képes hordozni engem.
Honnan tudom ezt? A Biblia beszél erről.
Isten vigasztaló jelenléte támogat, amelyet a hívő testvéreim szeretet-cselekedeteiből tapasztalok meg.
Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy hordozol minket az élet nemszeretem napjaiban. Ámen.
Amikor én gyenge vagyok, Isten erőt és hatalmat sugároz.
Janet Huff (Illinois, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET SOK SZOMORÚSÁG ÉRT!
Kommentáld!