Azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.

(Mózes I. könyve 16.fejezet, 13.vers)

Időnként láthatatlannak érzem magam. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem látnak engem. Mert a lányaim látják az anyukájukat, a férjem a feleségét. A barátaim úgy tekintenek rám, mint valakire, akivel jó időt tölteni és akire támaszkodhatnak. A Biblia-kör látja a vezetőjét. A blogom olvasói az írót.

Néha azonban úgy érzem, hogy nem igazán látja senki sem a valódi énemet, azt a személyt, aki ezek a feladatok mögött ott van. Időnként attól tartok, hogy csupán szerepeket játszom, és közben önmagamat elveszítettem. Néha úgy gondolom, hogy bár látható vagyok, mégsem látnak engem.

Senki sem látja a félelmeimet és bizonytalanságomat amely a feladataim mögött ott húzódnak. Senki sem látja szívem álmait és vágyait, és senki nem látja a kalandra vágyó lelkemet, aki ki szeretne próbálni valami újat, és ki szeretne teljesedni egy új kalandban. Senki sem lát engem.

Elképesztő, hogy annak ellenére, hogy telezsúfoljuk napjainkat emberekkel, feladatokkal, elfoglaltságokkal, a nap végén mégis úgy érezhetjük hogy magányosak vagyunk. Lehet, hogy mosolygunk mindenkire, de soha senkit sem engedünk be a felszín mögé, hogy megláthassák azt a személyt akik valójában vagyunk. Lehet, hogy láthatók vagyunk, de nem vagyunk igazán kiismerhetőek.

Az örömhír az, hogy azokon a napokon, amikor úgy érezzük, hogy senki sem ért meg igazán bennünket, amikor úgy gondoljuk, hogy álmaink mélyen el vannak temetve, és soha sem fognak napvilágra kerülni, Isten mégis lát bennünket. Még a legmélyebb, legsötétebb percekben is Isten figyel ránk. Ő lát személyesen téged is.

Ő túllát minden szerepeden, minden jelmezeden amit viselsz. Ő egyenesen a szíved mélyére néz. Ismeri a legnagyobb félelmeidet, a legmélyebb szükségedet, és a szíved vágyát. Ő tényleg lát téged.

Mózes első könyvének 16. fejezetében Hágár így szólítja meg Istent: "Az Isten, aki lát engem." Hágár épp élete egyik legmélyebb pontján volt. Elüldözték otthonából. Egyedül volt, terhesen. És ebben a mélységben, ebben a magányban Isten megszólította. Ő ránézett Hágárra, és ezt mondta: "Hágár, én látlak téged." Isten nem csak megszólította Hágárt, hanem biztosította őt, és újonnan megszülető fiát is, hogy jövőjük lesz. Isten valóban látta Hágárt.

Isten ugyan így tekint rád is. Ő túllát mindazon, amit te a környezeted felé mutatsz. Ő túllát az esetleges szerepeden amit játszol, mert Ő látja azt a mesterművet, amit alkotott. Ő látja az Ő értékes gyermekét. Ő valóban látja, hogy ki vagy, vagy mivé fogsz válni. És amikor senki más nem vesz észre téged, Isten akkor is lát téged és figyel rád.

Amikor legközelebb láthatatlannak érzed magad, legközelebb, amikor magányos leszel, ne feledd, Istennek gondja van rád. Mert Ő meglátja benned csodálatos alkotását, és Ő minden szükségedben ott van melletted. Legyen bármilyen sötét is a napod, mély a gödröd és szörnyű a helyzeted. Isten lát téged.

Istenem, köszönöm, hogy figyelsz rám. Köszönöm, hogy túllátsz minden maszkon melyet viselek, minden szerepemen, melyet játszom. Emlékeztess a magányos pillanataimban, - amikor úgy érzem, hogy nem tudom a következő lépést megtenni, - hogy Te itt vagy mellettem, és látod azt a személyt, akit csodálatosan megalkottál. Segíts, hogy soha ne feledjem, a gyermeked vagyok, és látható vagyok. Jézus nevében, Ámen

Elcsendesedéskor:

Fontos, hogy ne csak mi magunk akarjunk láthatóvá válni, hanem a bennünket körülvevő embereket is úgy lássuk meg, mint Isten csodálatos alkotásait. Szánj időt arra, hogy valóban meglásd az embereket, akik utadat keresztezik a mai napon, lásd meg miként lehetnél tényleg jelen az életükben, hogy Jézus keze és lába legyél számukra. Kérd Istent, hogy úgy tekinthess rájuk, ahogy Ő látja őket. Gondolj egy emberre, akivel bizonyosan találkozni fogsz a mai napon, és személyesen imádkozz azért az emberért, hogy Isten szemével tekinthess rá.