Alicia alig tíz kilós, és jóval alacsonyabb a kortársainál. Egy ritka betegségtől szenved, melynek neve progeria, más szóval korai öregedésnek, vagy gyermekkori aggságnak nevezzük. Nyolcmillió gyerekből egynél fordul elő. A kislány kopasz, rosszul hall, és olyan az állóképessége, mint egy idős emberé. És még csak tíz éves.
Általában türelmesen viseli a kíváncsi tekinteteket. Az anyukája viszont néha felcsattan. De ki hibáztathatná őt, ilyen a szülői szeretet természete. A szülői szeretet a tökéletlenségek ellenére is szeret. Nem azért, mert vak. Épp ellenkezőleg. Nagyon is élesen lát. Alicia anyukája teljesen tisztában van lánya gyengeségeivel. Viszont látja Alicia értékét.
Isten ugyanígy lát! Isten egy Apa szemével lát. Látja a hibáinkat, gyengeségeinket, hiányosságainkat. De látja az értékünket is. Minden egyes ember egy kincs számára.
„Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:34).
Max Lucado
Kommentáld!