„Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy.” Józsué 1:9

A Tennessee állambeli Nashville-t katasztrófasúlytotta területté nyilvánították a múlt heti esőzések és áradások miatt. Az, amit a meteorológusok az elmúlt 500 év áradásának neveznek, ezreket ért váratlanul. A károsultak 90%-ának nincs biztosítása árvíz ellen, ami így anyagilag is hatalmas veszteséget jelent az embereknek.

Mi megmenekültünk. Bár volt víz az utcánkon, a házba nem jött be egy csepp sem. Mások nem voltak ilyen szerencsések. Miután megtelt a medre, a Cumberland folyó nem nézte, hol talál helyet magának. A megszámlálhatatlan épület között, amely kárt szenvedett, ott van a híres Opryland szálloda, a történelmi műemlék Grand Ole Opry House, a Nassville-i Szimfonikus Zenekar székhelye, a Schermerhorn Symphony Center. Sokan elvesztették otthonukat, életüket. Katasztrófa idején vannak, akik megkérdőjelezik Isten hűséges gondoskodását irántunk.

A Bibliában Isten megígéri, hogy gondoskodik rólunk és megvéd minket. Miért tűnik akkor olyan távolinak katasztrófák idején? Talán a heverőjén horkol? Vagy kávészünetet tart? Vagy ami még rosszabb: nem is olyan szavahihető és megbízható, mint hittük. Esetleg mi látjuk túl kicsi keretben a képet?

Igen, Isten ígéri, hogy vigyáz ránk. Ugyanakkor egy szóval sem állítja, hogy nem ér baj minket. Krisztus figyelmeztetett: „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16:33). Te meg én akkor tudjuk megtapasztalni Krisztus békéjét, ha rájövünk, hogy a békesség nem a ránk nehezedő nyomás hiánya. A békesség Isten jelenléte a káoszban.

A stressz, az aggódás súlya alatt könnyű elfelejteni vagy figyelmen kívül hagyni Isten békéjét. Többnyire mi magunk távolodunk el Istentől – és nem fordítva. De amikor te meg én lecsendesítjük magunkat, és tudatosítjuk Isten jelenlétét, a békesség elmossa az aggodalmat. Az igazság az, hogy Isten mindig közel van a baj idején, és nagyon is törődik fájdalmainkkal.

Neked meg nekem nem olyan Istenünk van, aki érzéketlen a fájdalomra, az érzelmekre. Ő ismer minket, ismeri a fájdalmat. Az ismer (know) szó héberül a dictionary.com szerint „yadaa”. A görögben a „yada” jelentése: „mély emocionális tapasztalat; két ember közti kötődés, mikor az egyik valóságosan érzi a másik érzelmeit.” Ez a mi Istenünk, barátaim! Talán valami magasabb cél áll előtte, amit mi nem ismerünk, de biztos, hogy nincs távol a mi fájdalmainktól. Csendesítse le ez az igazság a félelmeidet, nyugtassa meg a szívedet; Isten mindig is jelen volt, és most is jelen van.

A megpróbáltatások, melyek szenvedést okoznak, gyakran megnyitják a kaput valami jó dolog előtt, amire vágyunk, például mélyül a kapcsolatunk Istennel, növekszik a türelmünk, a toleranciánk, az együttérzésünk mások iránt. A mostani nashville-i katasztrófa például lehetőséget ad az itteni egyházaknak, hogy kezüket nyújtsák az emberek felé, hogy erősítsék közösségeiket. Bármi legyen Isten terve, egy biztos: a terv jó. Míg minket a folyamat hullámai emelnek-süllyesztenek, velünk van megígért jelenléte, gondviselése, megértése. Elisabeth Elliot ezt így fogalmazza meg: „Isten az, aki elkísér utunkon, Ő a cél, de ott van velünk minden megállóban is.”

Uram, Te velem vagy, amikor erős vagyok, és velem vagy, amikor gyenge vagyok. Soha nem lépsz el mellőlem. Ma és minden nap segíts bíznom ígéreteidben, megtapasztalnom jelenlétedet, éreznem szeretetedet. Ámen.