,,Bizony, tőle, általa és érte van minden." (Róma 11:36)

Ha elismerjük Isten szuverén uralmát minden felett, az nem tesz minket magatehetetlen bábukká, és nem mentesít minket a felelősség alól. Dehogyis:

1) Elveszi az aggodalmainkat. Ha Isten szeretetében megpihensz, akkor azt tudod mondani: ,,Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján" (Zsoltárok 23:6). Ez olyan ,,bizonyára", amit nem tud megadni a bankárod, a brókered, a biztosítási ügynököd vagy bárki más.

2) Megszabadít a magyarázatoktól. Szabadok leszünk annak a zsarnoksága alól, hogy mindenre tudnunk kell a választ. Mondhatjuk: ,,Én nem tudom, de bízom abban, Aki tudja." Az a veszélye annak, ha egy kicsit járatosak vagyunk a teológiában, hogy azt hisszük, felfoghatjuk a felfoghatatlant. Még a nagy apostol is széttárta a karját, és azt mondta: ,,Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!" (Róma 11:33). Nézz szembe ezzel: nem tudjuk megmagyarázni, hogy Isten miért zár be bizonyos ajtókat, és miért nyit meg másokat, vagy hogyan tudja a rosszat is jóra használni. De megteszi, és általában nem ad rá magyarázatot.

3) Megőriz a büszkeségtől. Pál azt írja: ,,Bizony, tőle, általa és érte van minden". Ha Isten szuverenitását korlátozni akarod, akkor meg kell szabadulnod a ,,minden" szótól ebben az igeversben, éppúgy, mint a Róma 8:28-ban is: ,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál". Ha Isten azt mondja: ,,minden", akkor Ő úgy is gondolja! Itt egy egyszerű választásról van szó: vagy bízunk Istenben, vagy istent játszunk. Nem is olyan nehéz dönteni!

,,... az Isten irgalmára kérlek..." (Róma 12:1)

Isten szuverenitásának két oldala van: egyik oldalon Isten kezdeményezése, a másik oldalon a mi válaszunk van. Pál azt írja a Róma 12:1-ben: ,,Ezért... az Isten irgalmát tekintetbe véve", felelősek vagyunk azért, hogy: a) ellenálljunk a világ nyomásának, amely rossz irányba húz minket; b) megújítsuk gondolkodásunkat minden nap imádság és Isten Igéjének olvasása által; c) felismerjük, hogy mi az Ő akarata ránk nézve, és aszerint éljünk.

De Pál nem áll meg itt. Folytatja:

,,Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, 

a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, 

a tiszteletadásban egymást megelőzők, 

a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, 

a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok! 

A reménységben örvendezzetek, 

a nyomorúságban legyetek kitartók, 

az imádkozásban állhatatosak! 

A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, 

gyakoroljátok a vendégszeretetet! 

Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! 

Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal! 

Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, 

hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat! 

Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint! 

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! 

Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó! (Róma 12:9-17).

Isten szuverenitása nem azt jelenti, hogy mi fel vagyunk mentve a felelősség alól, hogy nem érdekelnek napjaink problémái, hogy nem kell vesződnünk döntésekkel, hogy nem vágyunk kiválóságra törekedni, vagy hogy nem aggódunk az elveszett világ miatt. Isaac Watts, az énekíró, ezekkel a szavakkal ragadta meg Isten szuverenitásának lényegét: ,,Hát én elébed mit vigyek? Egész világ vajon mit ér? Fogadd el e bűnös szívet s egész éltem kegyelmedér'!" 

/maiige/