Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! 

Zsoltár 61:1-4 

Van úgy, hogy időnként magányosnak érzed magad?

Néhány évvel ezelőtt egy rendezvényen vettem részt, ahol rengeteg ember volt. Úgy tűnt, hogy mindenki más könnyen elvegyül a tömegben, egyedül én árválkodtam a teremben.

Aznap valaki nagyon megbántott, teljesen kibillentett a lelki egyensúlyomból. Legszívesebben otthon maradtam volna, elmerülve a kádban a habok között, csokit majszolva mindeközben. Ismered, ugye ezt az érzést? Ehelyett azonban az összejövetelen kellett lennem, - magányosan szomorkodva.

Csapongó érzelmeim taszítottak ebbe az állapotba, egy mélypontomon már azt is megkérdőjeleztem, hogy Isten valóban törődik-e velem.

Udvariasan mosolyogva túléltem az estét, és végre haza mehettem. Bebújtam az ágyamba, és feltettem Jézusnak a következő kérdést: Miért hagyom, hogy egy megfontolatlan megjegyzés ennyire megviseljen?

Nem kaptam egy mélyreható magyarázatot. Nem ugrott be egy Biblia vers sem. Még egy mindent elsöprő békesség sem kerített hatalmába. Egyszerűen egy csendes emlékeztető érintette meg a szívemet: Jézus szeret engem.

Engem szeret Jézusom, - ennek az egyszerű, régen, a gyerekkoromban tanult ének szavai helyre tettek. Az oly szimpla, mégis oly mélységesen meggyőző ének igazsága alapot adott meggyőződésemnek, hogy Isten miként viszonyul hozzám.

A barátaidtól nem minden esetben kapsz elfogadást. Az elért sikereid sohasem fogják a biztonság érzetét nyújtani számodra. Sok ember jelenléte nem fogja biztosítani számodra, hogy ne érezd magányosnak magad közöttük. A csokoládé pedig, amely oly csábítóan ízletes, túlontúl rövid ideig feledteti gondjaidat.

A hozzáállásunkat, mely egyedül belülről változtatható meg, ne engedjük, hogy egy külső tényező, - legyen az akár egy személy vagy egy tárgy, - befolyásolja. A belső, mélyreható változást egyedül az Úr tudja kimunkálni.

Fordulj tehát az Örökkévalóhoz, a Békesség Fejedelméhez, Immánuelhez – Velünk az Istenhez!

Nekem szükségem van az Úr iránymutatására, mert különbséget kell tennem az igazság és az ingadozó érzelmeim között.

Tudsz-e azonosulni az alább felsorolt érzelmi hullámok valamelyikével? Ha igen, utána olvasd el hálatelt szívvel Isten szilárdan megálló igazságát, mely biztos talajra állít, és amely helyes mederbe tereli érzelmeidet.

Érzelmi mélypont:

Az emberek gyakran nem vesznek rólam tudomást. Úgy tűnik, mindenki a saját életével van elfoglalva. Időnként még abban sem vagyok biztos, hogy Isten odafigyel rám.

Ezzel szemben az igazság:

Isten nem egyszerűen odafigyel ránk, hanem szüntelenül velünk van. Ne inogjunk meg Isten szeretetében, még akkor sem, ha nem mindig érezzük jelenlétét. Ha imában Hozzá fordulunk, és Isten Igéjével töltekezünk, akkor Isten szeretete növekedni fog bennünk, és egyre inkább képesek leszünk kisugározni mások felé ezt a szeretetet. Ekkor már nem azzal leszünk elfoglalva, hogy mások észrevegyenek bennünket. Mi leszünk azok, akik odafigyelnek a környezetükre, Isten szeretetét közvetítve az embereknek: Szeretett testvéreim, ti viszont imádkozzatok a Szent Lélek által — így épüljetek fel és erősítsétek meg magatokat abban a hitben, amely a legszentebb dolog a világon! Maradjatok meg Isten szeretetében! Várva várjátok Urunkat, Jézus Krisztust és a kegyelmét, mert ő hozza nektek az örök életet! (Júdás 1:20,21)

Érzelmi mélypont:

Nem érzem, hogy bárki is szeretne engem. Épp ezért nem érdemes bárki felé is szeretettel fordulnom.

Ezzel szemben Isten igazsága:

Isten mélységesen szeret bennünket. Az Ő szeretete tesz képessé bennünket arra, hogy együttérzéssel, kedvességgel és türelemmel forduljunk oda embertársainkhoz, még akkor is, amikor semmi kedvünk sincs hozzá: Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. (Kolossé 3:12)

Érzelmi mélypont:

Megérinti egyáltalán Istent az élethelyzetem?

Ezzel szemben Isten igazsága:

Isten velünk van. Amint Hozzá kiáltunk, megerősödhetünk abban a tudatban, hogy Ő kész segíteni nekünk: Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (61. Zsoltár 1-4)

Olvasva ezeket az igazságokat, szívem egyre inkább a helyére kerül. Minden nap szükségem van újra és újra emlékeztetni magam arra, hogy Isten engem igazán, mindenestől, örökre szeret.

Drága Uram! Segíts kérlek a gondolataimat és szívemet megüresítenem a csapongó érzések okozta kételyektől. Tölts be engem a Te szilárd igazságoddal.  Ámen

„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Máté 7:24-25)