"Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember"
(Hós 11,9).
Az Úr így adja tudtunkra, hogy kegyelméből megkímél bennünket.
Kedves olvasóm, talán most éppen Isten súlyos fegyelmezése alatt vagy, és minden a közeli ítélettel fenyeget. Óvjon meg az Ige a teljes kétségbeeséstől. Lásd, az Úr szólít, hogy tekintsd át életedet és valld meg bűneidet. Ha Ő ember lenne, már régen végzett volna velünk. Ha emberi módon cselekedne, elég lenne egy szava vagy csapása, és végünk volna.
De Isten nem ilyen, mert Ő mondja: "amennyivel magasabb az ég a höldnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál" (Ézs 55,9).
Azt jól látod, hogy haragszik, de Ő nem akar mindvégig haragudni. Ha a bűnből az Úr Jézushoz fordulsz, Isten elfordítja rólad haragját.
Mivel Isten Isten, és nem ember, van bocsánat a számodra, még ha talán nyakig benne is vagy a bűnben. Istennel állsz szemben, nem pedig egy kőszívű emberrel, mégcsak nem is egy igazságos emberrel. Nincs emberi lény, akinek elég türelme volna hozzád; kihoznál még egy angyalt is a béketűréséből, mint ahogyan kimerítetted szomorkodó atyád türelmét is. Isten azonban hosszútűrő.
Jöjj és tégy vele próbát most mindjárt. Valld meg bűneidet, higgy és fordulj el a gonosztól, hogy így megszabadulj.
Kommentáld!