május 11.
JELLEMVONÁSAINK
"Nabukodonozor király csináltatott egy
arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a
Dura mezején..." Dániel 3,1
A királyt nem a kéz érintése nélkül leszakadó
kõ, nem az Isten országa érdekelte. Arra használta fel a kijelentést, hogy arany
állóképet készíttetett, és felállíttatta azt. Ilyen az ember! A kijelentésbõl az
marad meg, ami rám vonatkozik. Az ígéret annyira az enyém, amennyire enyém
Jézus. Vigyázz, a magadnak vett kijelentésbõl se csinálj arany állóképet, és ne
várd, hogy mindenki meghajoljon elõtted. Vannak még titkos magaslatok a
szívedben? Személyválogató vagy még? Nabukodonozornak olyan társaság kell, akik
meghajolnak elõtte. Mi az, amiért az éned elõtt még mindig leborultatsz
embereket? Amit jónak tartunk magunkban, azt tesszük a kirakatba. Nem tudom,
milyen tökéletességeid vannak még! Hányszor van családodban sértõdés egy nullán,
mert beleütköztek az arany állóképbe. Mondogatod: ennyi fizetésbõl csak azért
lehet megélni, mert én osztom be. Én, a mintaanya, aki gyermekeiért feláldozta
magát. Mindenrõl lemondtam, egyetlen ruhában jártam, aratni mentem... Minden
nagy énnek jellemzõje a dicsekedés és a panaszkodás. Olyan mindegy, hogy
hárfával, síppal vagy dudával játszol, vagy kürtöltetsz magad elõtt. Van, akinek
állandóan sír a hegedûje. Mindig panasz, mindig jaj. A testi panaszainkkal
összejátsszuk az egész házat. Nagyon sokszor egymásnak hegedülünk, és nem hat
meg senkit ez a megható szöveg. Azt várnánk, hogy hajoljanak meg elõttünk. És
aki nem teszi - tüzes kemencébe vele!
Kapcsolódó bejegyzések:
Az odaszánt értelem.
Az odaszánt szív.
Az odaszánt fül.
Diotrefesz.