Nagyon szeretem a régi városokat, ódon templomokat. Ha tehetem, gyakran utazgatok. Különösen egy kis angol városka, Stowmarket él elevenen emlékezetemben.
Templomtornyából egy széphangú harang hívogatja Isten házába a híveket. A harang, több, mint 300 esztendős, de még mindig olyan tiszta, érces csengéssel szól, mint mikor Darbie János harangöntő mester századokkal ezelőtt megöntötte. Ez a mester Isten dicsőségére valami szépet, maradandót akart alkotni.
Ma is így kellene dolgozni minden keresztyén embernek. Nem kényszerűségből, úgyahogy összecsapva, hanem örömet lelve az alkotásban. a mester belevéste a nevét a harangba, mert tudta, hogy becsületére válik.
Vajon mi örülnénk-e minden esetben, ha minden - kezünkből kikerült- munkán a nevünk is rajta lenne?
A keresztyén szülőknek arra kell törekedni, hogy gyermekeikkel minél hamarabb megismertessék a jól végzett munka gyönyörűségét.
Ma igen sok gyermek csak a rombolásban leli örömét, s alkotó, hasznos játék, vagy munka idegen nekik.
Pedig a mi Teremtőnk a jót, a maradandót, az üdvösségest akarja munkálni az emberi szívekben.
- Minden jó munka Istent dicséri! -
"Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!" (100.Zsolt.2)
(Rita F.Snowden)
Kommentáld!