„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.”

Jak 1,19-20

Hazudtak nekem, becsaptak, megsebeztek. Dühös voltam, s úgy éreztem, minden jogom megvan rá. A harag összetörte a megbocsátási szándékot. Bár kértem Istent, hogy segítsen megbocsátani, adjon irgalmat a szívembe, gondolataim egyfolytában azon jártak, ami a mérgemet okozta, s ez mindig felülírta üres imáimat.

Belső párbeszédem egyetlen nagy vita volt. Egyik hang igyekezett igazolni tartós haragomat, a másik hang arról próbált meggyőzni, hogy az irgalom a helyes út. Hónapokon át a hangosabbik hang volt a kedvesebb sérült érzelmeimnek: igenis, jogom van haragudni. Mindenki igazat adna. A keserűség és sértettség hangjára figyelve gyakran előfordult, hogy türelmetlenül, közönségesen viselkedtem. Rövid ideig játszani tudtam a jó keresztény szerepét, de ha valami megpiszkálta elfojtott indulataimat, ellenségesen tört a felszínre minden sérelmem.

Egyik reggel, mikor a Szentírást olvastam, éreztem, Isten ráirányítja a figyelmemet az útra, amire a haragom vezet, s a kárra, amit ezzel okozhatok. Ahogy olvastam Jakab szavait, nem tudtam szabadulni attól a kifejezéstől, hogy „minden ember” legyen késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Isten Igéjének ez az igazsága nem hagyott helyet az én igazságosnak vélt felháborodásomnak. Kicsit lejjebb ezt olvastam: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1,22.)

Világi szempontból, tudtam, teljes joggal dühöngök. De Isten nézőpontjából a dühöm csak tetézte a helyzetben már meglévő bűnt. Az, hogy nem voltam hajlandó olyan irgalommal és megbocsátással nyúlni az illető felé, ahogy Isten nyúl felém, megakadályozta, hogy cselekvője legyek az evangéliumnak.

Jakab szavai által Isten meglágyította szívemet. Elismertem, hogy bár azt mondtam, megbocsátottam, ezek szavak maradtak, a szívemben nem bocsátottam meg. Eljött az ideje annak, hogy ez megtörténjen, és továbblépjek.

Életünk minden területén, beleértve legerősebb érzelmeink kezelését, Isten azt kéri, legyünk gyorsak (Isten és mások) meghallására, késedelmesek a szólásra, és késedelmesek a haragra. Ha mindezt a gyakorlatban alkalmazzuk kapcsolatainkra, nem csupán hallgatói leszünk az igének, hanem cselekvői is, és közeledünk ahhoz az igazságossághoz, ami az Istené, amit Ő látni szeretne.

Uram, kérlek, bocsásd meg, hogy őrizgettem a neheztelést. Vértezz fel természetfeletti képességgel, hogy tudjak megbocsátani azoknak, akik bántanak. Töröld el szívemből a haragot, és adj örömet helyette. Jézus nevében, Ámen.