„Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mely kezdet óra vezet!” Zsolt 25,6

Néha nem könnyű meglátnom, hogyan illik Isten Igéje rám és az életemre. Tudod, nagyon régóta várakozom. Arra, hogy végigvonuljak a templom hajóján. Vágyom egy bölcsőre, puha, gügyögő kis csomagra a karjaimban. Arra, hogy szeretteim teljes szívükkel Jézus felé forduljanak. Hogy manna hulljon a mennyből.

Fura dolog, hogy mennyire kimerítő tud lenni a várakozás. Magába szippantja a figyelmemet, megemészti a gondolataimat, s csak állok bizonytalanság, kételyek között. Megfeledkezem Isten hatalmáról, mely képes teljesíteni reményeimet, férjjel, gyermekekkel megválaszolhatja könyörgésemet. Amikor nem látszik, hogyan valósíthatja meg mindezeket, olyankor kell abba kapaszkodnom, hogyan bizonyította hűségét a régmúltban.

Ha felidézzük Isten hűségét a Szentírásban, hinni tudjuk, hogy ezt bizonyítani fogja a mi életünkben is.

Mikor körülvesz az ár, és úgy érzed, nincs szabadulás, Isten is elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 8,1: Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.

Amikor por és szemét kezdi befedni vágyaidat, álmaidat, elhivatottságodat, és úgy érzed, Isten elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 9,15: akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek.

Amikor nem hallod pici talpak csoszogását, és úgy érzed, Isten elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 30,22: Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta méhét.

Amikor fogságba zár a félelem, az aggódás, a kétség, a szorongás, és úgy érzed, Isten megfeledkezett rólad, jusson eszedbe 2Móz 2,23a; 24a; 25b: Közben hosszú idő telt el…Izrael fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett szövetségére…és gondja volt rájuk Istennek.

Amikor nem jön álom a szemedre, és nyugtalanul forgolódsz, jusson eszedbe Zsolt 63,7-8: Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

Amikor bűntudat gyötör, és félsz, hogy Isten sosem bocsát meg, jusson eszedbe Ézs 43,25: Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

Amikor minden remény elveszett, jusson eszedbe Lk 24, 6a-7: Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek… Az Emberfiának – mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.

Amikor házasságod a kétségbeesés szakadékának széléről visszatér, jusson eszedbe 5Móz 8,2a. Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában…

Amikor teljesülnek álmaid, és hivatásod új fényben ragyog, jusson eszedbe 1Krón 16,12a; 15: Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt… örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára…

Ezeket a bibliai szakaszokat olvasgatva eszembe jutnak Isten jóságának bizonyítékai saját életemben. Mikor nem látom, hogyan működik értem, emlékezetembe idézem, hogy megígérte, ugyanúgy jelen lesz hűségesen az én életemben és a te életedben ma, ahogyan jelen volt a régiek életében.

Amikor körülölel az öröm. Amikor ránk tör a szomorúság. Amikor úgy tűnik, minden rendben van körülöttünk. Amikor elhagyottnak és magányosnak érezzük magunkat – emlékezzünk, mint a régiek: Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk (Zsolt 78,35).

Uram, tudom, szereteted és kegyelmed soha nem hagy el. Segíts, hogy ez mindig eszembe jusson. Köszönöm Neked. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today,  www.proverbs31.org, Samantha Reed, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.