„Áldottak és boldogok, akik ragaszkodnak bizonyítékaihoz,
és teljes szívvel keresik őt.” (Zsoltárok 119:2)
Eléggé beszűkült, kétdimenziós a gondolkodásunk, ami az Istennel eltöltött csendes időt illeti.
Ha úgy látnánk az életünket, mintha egy nagy csatában lennénk, és tudnánk, hogy a túléléshez Istenre van szükségünk, akkor biztosan minden nap megtartanánk a csendes időt.
Talán nem tökéletesen – senki sem képes erre, és nem is ez a lényeg – de mégis lenne okunk arra, hogy Őt keressük. Amíg azt gondoljuk, hogy „kellene” csendes időt tartanunk, addig csak gyatra próbálkozásaink lesznek. Azonban, biztosan találnánk rá időt és módot, ha az életünk múlna rajta.
A mindennapos Istennel töltött időnek nem az a lényege, hogy még több tudást gyömöszöljünk magunkba, vagy egy bizonyos mennyiséget elolvassunk a Bibliából, vagy hasonlók. Az a lényege, hogy Istenhez kapcsolódjunk, valódi kapcsolatban legyünk Vele. Nyitva kell hagynunk minden kommunikációs csatornát, hogy Isten szólhasson hozzánk. Bármi jó, ami közelebb visz Hozzá.
Olykor zenét hallgatok, máskor a Bibliából olvasok egy részt, vagy éppen egy keresztény könyvből. Van, amikor naplót írok, vagy elmegyek futni. Olyan is előfordul, hogy csak egy kis egyedüllétre és a felkelő nap sugaraira van szükségem.
Egyszerűen az a lényeg, hogy azt tedd, ami a szívedet közelebb viszi Isten szívéhez.
Kommentáld!