Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.

Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.

Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.Róm. 5,1-11.

KARIKACSAPÁS

De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot. (Róm 5,3)

Gyermekkoromban a falusi gyerekek kedvelt nyári szórakozása az abroncshajtás volt. Kinek ilyen, kinek olyan "karika" jutott. Jól esett a mozgás, a versengés: ki tudja gyorsabban hajtani a karikáját. 

A karika álló helyzetben eldőlt, mozgásban pedig szépen tartotta a síkját, gyönyörűen futott a poros falusi utcán. 

Nagyon fontos volt, hogy lendületben maradjon. Ehhez különböző eszközök szolgáltak. Közülük a legegyszerűbb egy darab bot volt, amellyel meg kellett csapni a karikát, hogy lendületben maradjon. Ha ez nem történt meg, a karika lelassult, imbolyogni kezdett, és végül eldőlt. Vége volt a gyönyörű futásnak, amelyre a karika önmagától nem is volt képes. 

Gyakran jut eszembe, hogy életünk kereke is csak úgy marad mozgásban, úgy tartja meg függőleges síkját, ha időnként "csapás" éri az Úr ereje által. Ezek a "csapások" lehetnek ajándékok, igei táplálék, de ezt a célt szolgálják a próbák is. 

Fontos, hogy életünk karikája fusson a cél felé, és el ne dőljön.

Imádság: Kegyelmes Urunk, köszönjük, hogy "egyenesben" tartod életünket. Kedves biztatásoddal haladhatunk előre. Ámen.

Az ige lendületes szava támogatja utunkat. 

Schauermann Henrik (Pécs, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK A FALVAKBAN ÉLŐ GYERMEKEKÉRT!