„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! … Mivel drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.” Iz 43,1,4

Ülök a sötét teremben, a szívem vadul ver. „Gyorsabban! Gyorsabban!” – kiáltanék. „Későn érsz oda!” 

Azt hihetnétek, hogy még nem láttam a filmet, pedig dehogynem. Többször megnéztem már. Tudom, hogy a főhős épp időben érkezik. Az utolsó pillanatban ér oda, s rákiált a kapitányra meg a legénységre: „Engedjétek szabadon!” Tudom, hogy az életét fogja kockáztatni, hogy a lányét megmentse. 

Nem számít, hogy tudom, mi következik. Az üldözés izgalma, a hősies szabadítás mindig megdobogtatja a szívemet. Lehet, furán viselkedem, de tudom, nem vagyok egyedül. Sok-sok nő kuporodik fel a kanapéra, hogy újra meg újra végignézzen egy romantikus jelenetet, főleg olyat, amikor a főhős mindent kész feláldozni, hogy megmentse a lányt. Mint a hősnő, mi is arra vágyunk, hogy kívánjanak, küzdjenek értünk, hogy valaki fusson utánunk. És van ilyen valaki. 

Valaki keres minket, és mennyivel nagyobb dolog ez, mint amit a filmekben látunk. Teremtőnk, Királyunk keres, hogy szerethessen. Életét adta, hatalmas árat fizetett, hogy elérjen, és megmentsen minket. 

Voltak olyan szakaszai az életemnek, amikor Jézust megmentőmnek, pásztoromnak, barátomnak tartottam. De csak mikor a fenti versekben elmélyedtem, fogtam fel szeretetének mértékét és mélységét, ekkor láttam meg mennyire értékes vagyok Számára. 

Ne félj, mert megváltottalak. Neveden szólítottalak. Enyém vagy. Ha elborít a gond, ott leszek veled. A hömpölygő árban nem süllyedsz el. A satu nem fog halálra nyomni. Mert én vagyok Isten, a te személyes Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Hatalmas árat fizettem érted: Egyiptomot, Etiópiát, Szebát tettem fel érted. Ilyen sokat jelentesz nekem! Ennyire szeretlek! Az egész világot adnám azért, hogy visszaszerezzelek, vásárra vinném a teremtett világot érted. (Iz 43, 1b-4 – Az Üzenet) 

Odaadna mindent értem? Ez őrület! De ez a radikális szeretet forradalmasította az életemet. 

Mikor megtanultam ezeket a verseket, Jézusnak egy új oldalát kezdtem megismerni. Ő keres engem. Mindennél jobban szeret. És a mindenem akar lenni. 

Ez a felismerés egy régi vágyat elégített ki lelkemben, aminek nem is voltam a tudatában addig. Erre a felismerésre volt és van szükségem azóta is minden nap. Ez a szeretet tölti be sóvárgó lelkemben az űrt, és válaszolja meg a fel-felbukkanó kérdést: „Számítok én egyáltalán valakinek?” 

Igen, számítok. És te is számítasz, testvérem. Nagyon értékes vagy valaki számára. 

Uram, van bennem valami, ami vágyik arra, hogy megkeressék és kiszabadítsák. Te alkottál ilyenre. Te alkottad bennem az űrt, amit csak a Te feltétel nélküli szereteted tud kitölteni. Jézus, köszönöm, hogy sosem unsz meg engem, és nem hagyod abba a keresésemet. Akarod, hogy a tied legyek. Köszönöm, Uram.  Ámen.