"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).
A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség.
Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek
lesznek" (Mt 26,11).
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még
többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek
gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket
készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat.
Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet
a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr
ígér segítséget, ha bajba kerültek. Különleges gondviselésben lesz
részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni.
Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk
elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr
szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a
szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és
nagylelkű hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben
cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent,
amivel csak segíthetsz másokon!
Kapcsolódó bejegyzések:
Lényeges a töretlen közösség
A szív és az élet tisztasága
Isten a szövetségesünk
Minden utadban nyugalmat ad