Ferenc pápa november 19-re hirdette meg a szegények világnapját, melyet idén először tartottak meg az Egyházban. Ez alkalomból Budapesten, a Margit körúti ferences templomban Dobszay Benedek ferences tartományfőnök szentmisét mutatott be. Homíliájában a szegénységről beszélt.

Az Egyházban érdekes kettősséget tapasztalunk a szegénységgel kapcsolatban: tanításában egyrészt jelen van a szegénység evangéliumi tanácsa – vagyis a szegénységre való meghívás –, amelyet valamiképpen minden kereszténynek meg kell élnie, a szerzetesek hivatásához pedig egészen radikális módon tartozik hozzá. Eközben az Egyház újra és újra oda is vezet minket a rászorulókhoz, és arra szólít fel, hogy álljunk ki értük. Az Egyház tehát az egyik oldalról kér minket a szegénység elleni küzdelemre, a másik oldalról pedig meghív annak megtapasztalására – mutatott rá szentbeszédében Dobszay Benedek.

Az a szegénység, amelyről az evangélium beszél, egyfajta mértékletességet jelent, amely a modern kor egy fontos aszketikus (önmegtartóztatásra irányuló) gyakorlata. A mértékletesség mellett nagy szükség van arra, hogy megváltoztassuk a szegénységgel kapcsolatos gondolkodásunkat: a birtoklás logikáját a létezés logikájának kell felváltania, ahogy ezt Ferenc pápa mondta a 2014-es ifjúsági világnapra írt üzenetében – folytatta a tartományfőnök, majd hozzátette: mi, emberek, sokszor birtokolni akarunk; magunkhoz ragadjuk nemcsak anyagi és fizikai javakat, hanem az időnket, az akaratunkat, a képességeinket, de kapcsolatainkban akár a másik embert is uralni akarhatjuk. Amikor szegénységről vagy megajándékozott létformáról beszélünk, akkor mindezeket ajándékként fogadjuk el, és használjuk fel magunk és embertársaink javára.



Mindeközben az Egyház odavezet minket a szegényekhez, és meghív arra, hogy törődjünk velük. A fővárosban élve talán kevésbé látjuk, de az országot járva megdöbbentő élethelyzeteknek lehetünk szemtanúi: az anyagi vagy lelki nyomorban élő embertársaink gyakran azért rekednek meg szegénységükben, mert nem kapnak megfelelő segítséget, mert nincsenek erre megfelelő embereik, nincsenek kapcsolataik, nincs esélyük – mutatott rá Dobszay Benedek.

Ez az a nyomor, amelyhez odavezet minket az evangélium tanítása a szegények világnapján, figyelmeztetve arra, hogy ezzel a helyzettel kezdenünk kell valamit. Bizonyosan mindnyájan találunk akár szűkebb családi vagy ismeretségi körünkben is nagy nehézségben, gondban élő embereket, akik ma eszünkbe juthatnak – buzdított a ferences tartományfőnök. – Tudjuk, hogy sokszor nem az az igazi szegénység, ami elsőre annak látszik: ennél sokkal nagyobb nyomorúságok lehetnek elrejtve a házak mélyén, családok otthonaiban.

A szegények világnapja arra hívja fel figyelmünket, hogy foglalkoznunk kell a nélkülözőkkel. Fontos azonban tudatosítanunk, hogy Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy minden nehézséget mi oldjunk meg, hogy mindenki baját mi vegyük a vállunkra. Az evangélium szavaival élve: a kicsiben legyünk hűek! (Mt 25,21) Kezdjük el kicsiben, és merjünk hinni abban, hogy a kis kezdetek valami nagyobb és csodálatosabb dolog megalkotói lehetnek – hangsúlyozta a szónok.

A ferences tartományfőnök homíliája végén felhívta a figyelmet arra, hogy ma elgondolkodhatunk azon, van-e legalább egy olyan ember a környezetünkben, akit támogathatunk, akit felkarolhatunk, akire odafigyelhetünk, akit bátoríthatunk, akit kapcsolatainkon keresztül valahogyan segíthetünk, akinek esélyt adhatunk. „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád.” (Mt 25,21) Az Úristen meghív bennünket, hogy tegyünk, alkossunk, és segítsünk másokon, használva ajándékainkat, képességeinket, talentumainkat, magunk és mások javára.

Forrás: Ferences Alapítvány, Ferences Sajtóközpont

Fotó: Pixabay.com

Magyar Kurír