„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.”

Jn 15,9-10

Attól a naptól fogva, hogy kézbe vettem frissen nyomtatott jogosítványomat, a szüleim világos szabályokat állítottak elém: ha bármi olyat követek el, amiért büntetés jár, vagy ha balesetet okozok, a felelősség az enyém. Nem is volt ezzel probléma mindaddig, míg végzős diákként a társaimmal együtt le nem utaztunk a tengerpartra, és ott nekitolattam egy parkoló autónak, még mielőtt egyáltalán megpillanthattam volna az óceánt. Bőgni kezdtem, mert tudtam, egész nyáron dolgoznom kell a gyorsétteremben minimálbérért, hogy ki tudjam fizetni a kárt, amit okoztam.

A méltánytalannak tűnő szabály éle tompult, mire szülő lettem, s a nagyfiam lesúrolta az autónkat egyik szomszéd postaládáján. Hirtelen, anyai szemmel nézve, a szabály, ami ellen berzenkedtem fiatal lányként, hasznosnak tűnt, mert felelősségre, óvatosságra neveli a fiamat.

Nem mindig fogjuk fel, hogy Istennel, a legtökéletesebb szülővel szemben ugyanez érvényes. Isten iránymutatása néha önkényesnek, méltánytalannak tűnik. Főleg egy olyan kultúrában, ahol nincs világosan meghúzva a határ helyes és helytelen között. Ilyeneket gondolhatunk: miért ne dönthetném el, mennyit árulok el az igazságból a munkahelyemen, megbocsátok-e annak, aki kritizál, vagy meddig megyek el szexuális szabadságomban. Végül is felnőttek vagyunk. A szabályok gyermekeknek valók.

Isten mégis azt akarja, hogy új oldalról nézzük a parancsok és az engedelmesség kérdését. Az Ő útjai gyakran ellentétesek a miénkkel, például ha megnézzük mai alapigénket, azt látjuk, hogy az Istennek engedelmes élet nem büntetés, hanem jutalom.

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében” (Jn 15,9-10).

Ezekben a mondatokban Jézus arra hív, maradjunk meg a szeretetében – ami egy nagyon biztonságos hely -, azáltal hogy megtartjuk a parancsait.

A „maradjatok meg” a 9. versben azt is jelenti, hogy „szállást vesz”, „lakik”. El tudom képzelni Istent, ahogy behív egy lakásba, melynek védelmező falai az Ő parancsolatainak tégláiból épültek fel.

Minden gondos szülő készít írott vagy íratlan házirendet. És Isten a legszeretőbb szülő. Létrehozott egy gyönyörű helyet, ahova meghív, hogy vele lakjunk, ahol védelem és gondoskodás vesz körül.

Egy olyan valaki elméjében, aki mindig úgy érezte, hogy meg kell dolgoznia Isten szeretetéért, ez a feltételes mondat: „ha teljesítitek parancsaimat” nehezen kerül a helyére. Mélyebbre kellett ásnom, hogy megértsem, hogy az engedelmesség és Isten szeretete az én javamra járnak kéz a kézben.

Isten szeretet, ez tagadhatatlan (1Ján 4,16). A „bőséges szeretet” kifejezést Istenre értelmezve megtalálhatjuk a Kivonulás könyvében, a Számok könyvében, Nehémiásnál, a Zsoltárokban, Joél és Jónás könyvében. „Irgalma (tehát szeretete) örökké tart” – ez több mint hússzor ismétlődik a 136. zsoltárban, és azon kívül is számtalanszor a Szentírásban. Ha Isten annyiszor ismétli ezt Igéjében, kétségtelenül így is gondolja! Biztosra vehetjük, hogy Isten szeretete mindig hozzáférhető.

Nem változik, és mindig velünk van, de választhatunk. Választhatjuk, hogy az engedelmesség feltételét betartva megmaradunk a szeretetében, vagy az engedetlenséget választva kisétálhatunk védelme alól.

Jézus nyilatkozata a szeretetről olyan, mint egy puha meleg takaró, amibe beleburkolózom a hideg világban. Isten, a mi Mennyei Atyánk, hív minket a nekünk teremtett szépséges életbe, melynek fala az Ő parancsaiból épült fel. Válasszuk azt, hogy beköltözünk, és ott lakunk az Atya szeretetének jelenlétében.

Uram, bízni fogok abban, hogy a te szabályaid az én javamat és fejlődésemet szolgálják. Meg akarok maradni szeretetedben, az engedelmesség életét akarom élni Veled. Amikor ellenkezem, segíts, hogy nézzek körül, lássam meg falaid védelmét, és legyek hálás érte.  Ámen.