„…nem a gyorsak győznek a futásban…” (Prédikátor 9:11)
Az ókori görögök idején a maratoni futóknak induláskor egy fáklyát adtak. Ahhoz hogy győzzenek, a célvonalat égő fáklyával kellett átlépniük. Micsoda kép!
„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak…” (Lukács 12:48). Isten országában arra kaptál elhívást, hogy a lehető legjobban fusd végig a pályát úgy, hogy amikor átléped a célvonalat, a szívedben még mindig égjen a tűz.
A fáklyás futás nehéz volt, hegyeken és völgyeken át vezetett az út. Kétségtelen, hogy voltak idők, amikor talán leelőzték a futót mások, amikor fogytán volt az ereje, amikor eltévedt, és vissza kellett találnia az ösvényre, vagy amikor megbotlott, és újra talpra kellett állnia.
Ezen a versenyen nem a stílus számított, hanem a kitartás!
A Biblia azt mondja: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra… Gondoljatok rá… hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek” (Zsidók 12:1-3).
Hogyan futotta meg Jézus a saját pályáját? Tizenkét éves fiúként ezt mondta szüleinek: „…nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 ). Később, amikor a tömeg megpróbálta őt más irányba terelni, és ráerőltetni a maga napirendjét, ezt mondta:
„Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem…” (János 9:4 ). A kereszttel szembenézve, kijelentette: „Én ezért születtem…” (János 18:37 ).
A kereszten pedig kihirdette: „Elvégeztetett!” (János 19:30).
A Jelenések könyvében olvassuk az utolsó feljegyzett Krisztusra vetett pillantást: „…szeme [olyan volt], mint a tűz lángja” (Jelenések 1:14).
Ő égő fáklyával ért a célba – és Ő a te példaképed!
Kommentáld!