„Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, nyelve jósággal tanít.” Péld 31,26

Mintha nem ugyanazt a nyelvet használnánk. Bár mindketten angolul beszéltünk, nem értettük egymást. Amikor elindítottam a témát, azt hittem, egyet fogunk érteni, de aztán az érzelmek fellángoltak, ütköztek a vélemények, sebek ejtődtek. Hogy juthattunk idáig?

Pár nap múlva, mikor már lecsillapodtam, felhívtam egy bölcs barátnőmet, aki mindig őszintén beszél velem. Röviden vázoltam a beszélgetés fonalát, miközben igyekeztem semleges maradni. Végül megkérdeztem, hogy szerinte hol rontottuk el. Ő visszafordította a kérdést: „Mit tudtál volna másként tenni?”

Először semmi sem jutott eszembe. Kezdjük azzal, hogy szerintem nem bennem volt a hiba! Ahogy viszont tovább gondolkodtam, Isten kezdte meglágyítani a szívemet, s rávilágított a hibákra, amiket elkövettem.

Egy olyan időszakban hívtam a barátnőmet, amikor rengeteg határidős tennivalója volt, s amit felvetettem neki, az még rátett volna a túlterheltségére. Ahelyett, hogy rá figyeltem volna, csak erőltettem és erőltettem a saját elképzelésemet. Ahogy belelendültünk a vitába, védekezésem támadásba csapott át, megjegyzéseim élesek, csípősek lettek.

Bölcs barátnőm jóindulatúan nógatott tovább: „Képes lettél volna figyelmesebben hallgatni, amit mond? Ha odafigyeltél volna, együtt tudtál volna érezni vele? Hogyan tudtál volna jóindulatúbban válaszolni?”

A délután további részében Isten új konfliktuskezelési módszert vésett a szívembe. Két mondatból állt: „Hallgass együttérzéssel. Válaszolj jóindulattal.”

Hallgass együttérzéssel

Néhány éve a lelkészünktől tanultam egy konfliktuselemzési módot. Tegyük fel magunkban a kérdést: „Ahogy az illető viselkedik, összhangban van a jellemével, a személyiségével?”

Ha most ezt a kérdést a barátnőmmel való beszélgetésünkre alkalmazom, először fel kell idéznem kedves, szolgálatkész, nyugodt természetét. Akkor elgondolkozhatom rajta, mi váltotta ki az alaptermészetének ellentmondó, heves reakciót részéről? Lehettem volna együttérzőbb, átérezhettem volna, mekkora súly van rajta. Figyelhettem volna az ő érdekeire, ahelyett, hogy a magamét erőltetem.

Az együttérző hallgatás mélyén az önmagunknak meghalás bibliai parancsa van (Jn 12,24-25), s az a kérés, hogy másokat helyezzünk magunk elé (Filippi 2,3).

Beszélj jóindulattal

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Péld 15,1)

A higgadt, jóindulatú válasznak nincs negatív oldala. Zavarban vagyok, de el kell ismernem, hogy az ilyen reagálást gyakran kudarcként fogom fel. Ez viszont egyszerűen nem igaz. Az igazságot igenis meg lehet mondani méltósággal, kedvesen is. Elég arra gondolnom, hogyan viselkedett velem bölcs barátnőm, akihez tanácsért fordultam.

Mielőtt felhívtam a másik barátnőmet, hogy bocsánatot kérjek, és tisztázzam a félreértéseket, jézusi együttérzésért és jóindulatért imádkoztam.

Azóta is újra meg újra ismételgetem magamban: „Hallgass együttérzéssel – Beszélj jóindulattal”. Múlt héten alkalmam volt gyakorlatba is átültetni, amikor kaptam egy bántó emailt. Első reakcióm az volt, hogy na majd én megmondom neki, de aztán elkezdtem ismételgetni magamban a megtanult leckét, mindaddig, míg át nem tudtam érezni a másik helyzetét, és együttérzéssel, jóindulattal tudtam válaszolni.

Nagyon élvezem, hogy Isten lehetőséget adott rá, hogy gyakoroljam új módszeremet: végy egy nagy levegőt, tarts szünetet, ismételd magadban az új mottót, és azután válaszolj.

Az életünk, a kapcsolataink tele vannak konfliktusokkal, biztos vagyok benne, hogy még sok-sok esélyem van a gyakorlásra. Azért imádkozom, hogy legközelebb készen álljak.

(Encouragement for today,  Amy Carroll, )