„A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.” Péld 16,24

A gyermekeim megjegyezték egyszer, hogy akkor vagyok a legundokabb, mikor egy dicséretre reagálok.

„Anya, jól nézel ki.”

„Köszi, drágám – szoktam mondani erre -, kedves tőled, hogy ezt mondod, mikor ilyen rondán áll a hajam.”

Vagy ránézek azzal a tekintettel, ami azt üzeni: „Persze, higgyem is el…”.

Mondhatja valaki, hogy ez szerénység, hogy nem szeretek a középpontban leni. De nem erről van szó. Ez egyszerűen egy rossz szokás, egy negatív visszajelzés szépséges lányaim felé.

Kedves szavukat negatív töltettel dobom vissza. Olyan jelzést küldök, ami nem méltó az ő szavaikhoz.

Egy nap meghallottam, hogy a lányom ugyanígy reagál, s ettől észbe kaptam. Ő annyira szép. És intelligens. Mélyen érző. Hogyan reagálhat negatívan egy dicséretre?

Aha. Tőlem tanulta.

Attól kezdve nagyon vigyáztam, igyekeztem mérlegelni a szavaimat. Közben másokra is figyeltem hasonló szituációkban. Sikeres, szép nőktől ilyesmiket hallottam:

„Csodaszép a cipőd.”

„Ez? Egy kiárusításon vettem. Alig került valamibe.”

„Nagyszerű munkát végeztél!”

„Pedig nagyon ideges voltam. Nem látszott?”

„Jól nézel ki.”

„Látod ezt a pattanást? Épp az orromon jött elő.”

Mintha pingpongoznánk a szavakkal. Negatív reagálásunkkal leütjük a jó labdát.

Megköszönni valamit a hála kifejezése. Igaz, ezzel elismerjük a dicséret jogosságát, ugyanakkor viszont a másik kedvességét is, aki örömöt akart szerezni nekünk a szavaival.

De még többről van szó.

A legújabb statisztikák szerint lányaink önbizalma 9 éves koruktól zuhanórepülésbe kezd. Könnyű volna más okokat találni, de nézzünk magunkba. Lányaink, s más fiatal nők, akikre hatással vagyunk, mit hallanak tőlünk?

Ha valaki őszintén megdicsér, te hogyan reagálsz?

Ha valaki elismeri valamelyik jó tulajdonságodat, te rögtön felhívod a figyelmét valamire, amin változtatni szeretnél?

Ha valamiben tehetségesnek tart, rögtön rámutatsz a gyengeségeidre?

Sok év telt el azóta, hogy a lányaim szavai elgondolkoztattak. Felnőttek már, szépek, nagyon tetszenek nekem. Ezt ki is szoktam mondani.

Gyönyörű vagy – mondom.

Sugárzol.

Ragyogsz, mikor ránézel arra, akit szeretsz.

És ők ennyit válaszolnak kedvesen mosolyogva: „Köszönöm”.

Legközelebb, ha ezt hallod: „Anyu, szuper a palacsinta!” vagy „Édesem, nagyon jól nézel ki!” vagy „Köszönöm, nagyon figyelmes vagy” – fogadd el.

Szívesen felhívnád a figyelmét a mosatlan edényekre, a rosszul bevetett ágyra, vagy egy mulasztásodra – ne tedd. Valaki rámutatott valamire, ami tetszik neki benned. Ez ajándék.

Gyere, mondjuk együtt:

Köszönöm.

Uram, hálás akarok lenni, ha valaki időt szán arra, hogy valami kedveset mondjon. Segíts, hogy őszintén meg tudjam köszönni. Segíts, hogy szavaimmal felemeljem azokat, akik körülöttem élnek, és ne a negatívumokat mutogassam.  Ámen.

Encouragement for today, 2012.06.25.T. Suzanne Eller,