Zsolt 117.
1 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!
2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!
KÖSZÖNÖM ÉS HÁLÁS VAGYOK
Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor minden-ért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Ef 5,20)
Egy szárnyait bontani még nem tudó, pelyhes tollú, rémült kis galamb gubbasztott előttem az öreg, kerti diófa nyújtózkodó árnyékában. Az éjszakai vihar sodorhatta le fészkéből a reszkető madarat. Nem mozdult, lapult a földön heverő ágak bozontjai között. Óvatos mozdulattal fogtam magamhoz, és piciny fejét megsimítva éreztettem vele, hogy barátként tekinthet rám.
Két hétig volt közöttünk, egy alkalmi, tágas kalitkát állítottam fel neki a terasz eső és szélvédett zugában. A gyerekek minden nap játszottak vele, röptették az udvaron. Egy nap, mikor kinyitottam ideiglenes lakóhelyének ajtaját, hogy inni adjak neki, kirepült a kezem mellett és a közeli fűzfa kinyúló ágára telepedett. Néhány órán át mozdulatlanul ült ott és figyelt, mintha búcsúzott volna, majd tovaszállt. Azt hittük, sosem látjuk már, de még napokig vissza-visszarepült, tett néhány kört a levegőben, így mondott köszönetet, majd végül eltűnt az égbolt végtelenbe nyúló tengerén.
Vajon mi, emberek is ilyen hálásak vagyunk minden ajándékért, amit Istentől kapunk? Megköszönjük segítségét, gondviselését, vagy érzéketlenül és természetesnek véve fogadjuk el az égi áldásokat?
Pedig nem kell sok, csupán csak ennyi: köszönöm és hálás vagyok...
Imádság: Uram, szeretnék ma újra megállni előtted, hogy megköszönjem a létemet és a gondviselésedet. Ámen.
A hála gondolata legyen benne minden imádságban!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
ADJUNK HÁLÁT A MAI NAPÉRT!
Kommentáld!