„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” 

Zsolt 147,3

Van egy repedés a házunkon. A bejárati ajtó fölött az ajtókerettől a mennyezetig. Nem olyan régi a ház, ezért megkérdeztem, hogy történhetett ez, s a válasz az volt: közvetett kár.

Közvetett kárnak azt nevezik, ami véletlenül történik, nem lehet előre számítani rá. Ki gondolta volna, hogy szépséges, légkondicionált otthonom falát kívülről a napsugarak meg tudják repeszteni? Pedig ez történt.

A tavalyi az eddig feljegyzett legforróbb nyár volt, az alapozás körüli kiszáradt föld feszítette a keretet, ami továbbadta a nyomást a falaknak, ahol aztán megjelent a repedés.

A közvetett kár a családban is ki tud alakulni, ha valami sérülés ért bármikor az életünk során.

Valamelyik szülőd éreztette veled, hogy nem vagy méltó a szeretetére, és ezért felcsattansz vagy kiborulsz, ha a gyermeked nem eszi meg az ételt, amit gondosan elkészítettél neki.

Valakiben nagyot csalódtál valamikor, és ennek hűséges férjed fizeti meg az árát, akinek minden egyes nélküled töltött percéről számot kell adnia, és újra meg újra bizonygatnia kell hűségét.

Zsenge lelkedet negatív kritika érte, ezért felnőttként nem tudod elhinni, mennyire értékes vagy Isten szemében.

Közvetett kár. Ez mind az.

Én is szenvedtem tőle éveken át. Múltbeli sérüléseim miatt könnyen indulatos lettem, vagy visszahúzódtam a szeretet elől. Máskor erőm megfeszítésével küzdöttem, hogy megfeleljek Istennek, aki pedig olyannak szeret, amilyen vagyok.

A Zsolt 147,3 azt ígéri, hogy Isten ki tudja javítani ezeket a sérüléseket. Gyógyítása elején rávilágított, hogy nem a repedések tekinthetők a valódi problémának. A viselkedésem, az alkalmatlanságom, a küzdelmem a kegyelemért ezek csak felszíni jelek voltak.

Az alapprobléma akkor keletkezett, mikor egy kicsi leány hiába igyekezett elkerülni a bajt, hiába tett meg mindent, hogy békesség legyen körülötte, bármivel próbálkozott, kudarcot vallott. Így tanultam meg aztán, hogy elrejtőzzem, hogy védekezzem, és más egészségtelen viselkedésformákkal óvjam magam.

Ismerős?

Ahogy levettem tekintetem a látható repedésről, és megnyitottam szívemet Isten előtt, láthatóvá vált a kár eredeti forrása, amit kezelni kell, amit meg lehet gyógyítani. Minél jobban átitattam a régi sebeket Isten igazságával, annál több repedést fedeztem fel, de már más megvilágításban láttam őket. Isten elkezdett meggyógyítani.

Az, hogy egy gyermek nem eszi meg a szeretettel készített ennivalót, nem minősíti az anya, a nagymama személyét, nem ettől függ az értéke. Ez csak egyike az anyasággal járó sok-sok kis problémának, amit meg kell oldani.

Az, hogy valaki valamikor nagy csalódást okozott, annál értékesebbé teszi az ajándékot, amit egy hűséges férj jelent.

A régi kemény szavak, amik zsenge lelkedet érték, csak fölerősítik az ige szépségét, ami újra meg újra biztosít Mennyei Édesapád végtelen, feltétel nélküli szeretetéről.

A repedést az ajtó fölött betapasztottuk. Elhatároztam, hogy jövő nyáron, ha újra hosszan tartó forróság-szárazság jön, locsolni fogom a házunk alapját. Ami meg engem illet, a lelkem szilárd és biztonságos,azért, mert Jézusra épül, és ez az alap közvetett ajándékforrás a házasságom, a gyermekeim és unokáim számára és az Istennel való kapcsolatomban.

Drága Jézus, régebben a repedésekkel foglalkoztam, a cselekedetekben, viselkedésben megnyilvánuló felszíni jeleket akartam megoldani. Ma már tenyeremre tett szívemet nyújtom Feléd. Te látod a sérülések forrását. Köszönöm, hogy bekötözöd sebeimet, meggyógyítasz, s elkísérsz az egész-séghez vezető úton. Ámen.

Forrás: Suzie Eller: Collateral Damage, Encouragement for today,   www.proverbs31.org/devotions fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)