„Történjék velem a te beszéded szerint” (Lukács 1:38).

Milyen érzés lehetett Máriának Istent hordozni a méhében?

A szűztől való születés több, mint egy karácsonyi történet; ez a képe annak, hogy milyen közel jön hozzád Krisztus.

Földi útjának első megállója egy anyaméh volt. Hová megy Isten, hogy megérintse világot? Máriában megtalálod a választ. Jobban mondva, nézz magadba és megtalálod a választ. Amit Máriával tett, azt felajánlja nekünk is. Mindannyiunkhoz intézi a Máriának elhangzott meghívást: „Ha megengeded, beköltözöm hozzád.”

A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy Jézus a gyermekeiben lakozik. A tanítványainak Jézus kijelentette: „Bennetek vagyok” (János 14:20).

Pál imája az efezusiakért így szólt: imádkozom értetek „hogy Krisztus lakjék a szívetekben” (Efezusi 3:17).

„Ez a titok pedig az, hogy Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk! (Kolossé 1:27,EF)

És a legdrágább meghívás Krisztustól? „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jelenések 3:20)

Krisztus növekedett Mária pocakjában, míg egy napon előjött. Benned is növekedni fog, amíg ugyanaz megtörténik. Elő fog bukkanni a beszédedben, a cselekedeteidben, a döntéseidben. Ahol élsz, amerre jársz Betlehemmé fog válni, és minden nap karácsony lesz. Máriához hasonlóan, te is Krisztust adod a világnak.

Isten bennünk! Felfogtuk ennek az ígéretnek a mélységét?

Egy modern kori Mária vagy. Sőt, még több is. Máriában Jézus kis magzatként volt jelen, benned pedig hatalmas erőként. Ő megteszi, amit te nem tudsz. Istennel a szívedben milliónál is több forrásod van, amivel azelőtt nem rendelkeztél.

Nem tudod abbahagyni az ivást, vagy az aggódást? Krisztus képes rá. Ő pedig benned él. Nem tudsz megbocsátani, nem tudod elfelejteni a múltat, vagy elhagyni a rossz szokásaidat? Krisztus képes rá és Ő benned él. Pál jól tudta ezt.

„Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1:29)

Máriához hasonlóan, Krisztus benned és bennem él. Nehéz ezt elhinni? Mennyivel nehezebb lehetett Máriának? Senki nem volt jobban meglepődve ettől a csodától, mint ő.

És senki sem volt passzívabb, mint ő. Isten tett mindent. Mária nem ajánlotta fel önkéntes segítségét. Akkor mije volt, amit felajánlhatott? A tanácsát? „Úgy vélem, egy mennyei kórus emelné az esemény fényét.” Nem, ő nem segített be Istennek.

És nem is mutatott ellenállást. Azt is mondhatta volna: „Ki vagyok én, hogy Istent hordozzam a szívem alatt? Én kevés vagyok ehhez.” Vagy, „Más terveim vannak. Nincs időm Istenre.”

Ehelyett így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lukács 1:38)

Ha Máriából indulunk ki, akkor úgy tűnik, Istent jobban érdekli a bizalom, mint a tehetség. Viszont, Máriával ellentétben, mi mindig megpróbálunk besegíteni Istennek, mert úgy gondoljuk, hogy a mi részünk ugyanolyan fontos, mint az Övé. Vagy pedig ellenállunk Neki, mert azt hisszük túl rosszak vagyunk, vagy, mert egyszerűen túl elfoglaltak vagyunk. Azonban, amikor besegítünk vagy ellenállunk, akkor elmulasztjuk Isten kegyelmét. Elmulasztjuk megélni azt, amiért Isten ide helyezett minket a földre: hogy annyira „áldott állapotban” legyünk Krisztussal, hogy Ő rajtunk keresztül éljen. Hogy annyira telve legyünk Vele, hogy Pállal együtt mondhassuk:

„többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20).