„Menjetek el! Íme, elküldelek titeket…” (Lukács 10:3)
Jézus ezekkel a szavakkal indította tanítványait küldetésükre: „Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit” (Lukács 10:4).
Figyelj meg három dolgot, amit hangsúlyozott:
1) „Ne vigyetek erszényt”
– ne vásárolj össze mindent! Isten megáldja azokat, akik ezt mondják: „Minden fillért, ami több, mint amennyi szükségeim betöltésére elég, a Te céljaidra fogok felhasználni”. Képzeld el, milyen lesz Krisztus ítélőszéke előtt állni, ha gazdagságodat nem fektetted be, küldetésedet nem teljesítetted, és nem érted el, akiket tudtál volna Krisztus számára. Vajon mit mondhatsz akkor mentségedre?
2) „Ne vigyetek… tarisznyát”
– semmi fölösleges csomag! Isten Igéje ezt mondja: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Bármi, ami képes felkelteni érdeklődésedet, befolyásolni tud, és bármi, ami tartósan leköti figyelmedet, uralni tud. Sátán retteg attól, hogy teljesíted megbízatásod, ezért harcolnod kell azért, hogy figyelmedet ne tudja elterelni.
3) „Ne is köszöntsetek senkit útközben”
– ne pazarold az időt! Kérdőjelezz meg minden kapcsolatot, amely nem járul hozzá rendeltetésedhez. Pál ebben a dologban nagyon is egyértelműen fogalmazott: „…Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot…” (2Thesszalonika 3:14). Az idő már nagyon későre jár, és a szükség túl nagy. A régi időkben Amerika egyes földműveléssel foglalkozó államaiban az iskolák aratás idején néhány hétre bezártak, és mindenkinek ott kellett lennie, hogy segítsen begyűjteni a termést. Miért? Mert a várakozás ilyenkor azt jelenti, hogy már el is késtél!
Kommentáld!