„Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Róm 8,31

Egy reggel nagyon nyomott hangulatban ébredtem. Kétségek gyötörtek: képtelen vagyok mindennek eleget tenni. Nem tudok egyszerre feleség, családanya, szüleim gyermeke, konferencia-előadó, író lenni, és minden más, amire Isten meghívott. A gondolataim szembefordultak velem, s velük tartottak az érzelmeim is.

Mialatt az alkalmatlanság érzésével küszködve feküdtem az ágyon, megszólalt a rádióm ébresztője. Twila Paris éneke megszakította gondolataim fonalát. Higgadt magabiztossággal szólt a lelkemhez, azt mondta, nem a félelem ideje ez, hanem a hité és a bizonyosságé. Intett, hogy ne hagyjam homályba veszni a célt, ne engedjem, hogy érzelmeim, hangulatom uralkodjanak rajtam, kapaszkodjam a szívem mélyébe rejtett igazságba, abba, hogy mindaz valóság, amiben hiszek. Végül felidézte a legfontosabb igazságot: Isten kézben tartja az eseményeket.

Ezek a szavak Isten igazságával elnyugtatták háborgó lelkemet. Megváltoztatták gondolataim irányát. A szorongás átadta helyét a magabiztosságnak, a kontrolvesztés a biztonságérzésnek: Isten kézben tartja az irányítást.

Rajtunk áll, engedjük-e hogy a kételyek leépítsenek, vagy hagyjuk, hogy Isten igazsága felépítsen.

Ha Krisztus a miénk, hozzáférésünk van Isten hatalmához és ígéreteihez, s bizakodó szívvel élhetünk. De ez nem történik meg csak azért, mert lehetőség van rá. Tennünk kell érte.

Nagyon örültem, hogy előző este erre az adóra állítottam rádióm ébresztőjét, s biztató zenére, bátorító szavakra ébredhettem. Ahogy eldöntöttem, melyik adóra ébredjek, ugyanilyen szándékosan kell saját gondolataimat Isten gondolataira hangolnom minden nap.

Ahogy a rádiómat közép- vagy rövidhullámon hallgathatom, ugyanúgy gondolataim is két 

hullámhosszra állhatnak rá. Egyiken az ellenem szóló (AM – against me), másikon az értem, mellettem szóló (FM - for me) gondolatokat hallgathatom. Sajnos túl gyakran kapcsolunk az ellenünk szóló gondolatok állomásaira.

Ha gondolataim ellenem irányulnak, így tesznek érzelmeim is. Legközelebb, ha úgy érzed, kételkedsz magadban, állj le, és kérd meg a Szentlelket, mutassa meg, mire gondoltál, ami kiváltotta belőled ezt az érzést. Aztán gondolataidat vesd össze Isten gondolataival, amiket a Szentírásban találsz. Egyeznek? Ha nem, keress egy igazságot Isten Igéjében, ami felülírja hazug gondolatodat, ami a szorongást keltette benned. Mondok néhány példát:

Amikor ellenem fordul a kételkedés, és arról győzköd, hogy gyenge vagyok és magányos, Istenre gondolok, aki mellettem van! Erős lehetek és bátor, mert az Úr, az Isten velem van. Ő sosem fordul el tőlem, és nem hagy cserben (5Móz 31,6).

Amikor ellenem fordul a kételkedés, és azt bizonygatja, hogy alkalmatlan vagyok valamire, Istenre gondolok, aki mellettem van! Azt mondja, az ő alkotása vagyok, Krisztusban újjáteremtett, hogy elvégezzem azokat a jó dolgokat, amiket Ő előre elgondolt nekem (Eféz 2,10).

Uram, Igéd azt mondja, kiválasztott vagyok, királyi pappá tettél, szent lányoddá, egy emberré, aki Hozzád tartozik. Segíts szem előtt tartanom, hogy kivezettél a kételyek sötétjéből, hogy másoknak is beszélhessek a Világosságról, amit Benned megtaláltam. Köszönöm, hogy mellettem állsz, segítsz harcolni ellenségeimmel: a bizonytalanság és alkalmatlanság érzésével. Általa, Aki szeret engem, nemcsak győzni tudok, de uralkodni is ellenségeim felett.  Ámen.