„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsolt 90:12

Ahogy leszállt a gépem, azon töprengtem, ott lesz-e. Nélküle nem ugyanaz a lelkigyakorlat. Előadásom közben hiányozna bátorító mosolya, s a gyülekezet tagjainak is fájna a szíve, ha nem tudnák maguk között. Egész évben gondolkoztam a múlt ősszel mondott szavain, s nagyon szerettem volna még néhány lényegbevágó kérdésben kikérni a véleményét. Titka van, amit tudni szeretnék.

Sok nővel kapcsolatban lett volna kérdésem a rendezvény szervezőjéhez, mialatt a csomagunkra vártunk, de ezzel kezdtem: „Ruth Clark ott lesz?” Örömre gyulladt a szívem, ahogy meghallottam a mosolygó választ: „Sok problémája volt év közben az egészségével, de biztosan eljön!”

Ahogy beléptem a terembe, tekintetemmel keresgélni kezdtem a beszélgető csoportok között. Hamar megtaláltam kedves, mosolygó arcát, és rögtön felé indultam. Szélesre tárt karral fogadott, megölelt, és így szólt: „Egész évben imádkoztam érted”. Kérte, várjak egy percet, kotorászni kezdett a táskájában, előszedett egy elnyűtt, rózsaszín könyvet tele apró cédulákkal, s lapozgatni kezdett benne. Megtalálta, és kiemelte azt a cédulát, amit keresett. Fekete-fehér fényképem volt rajta, alul a nevemmel. „Ez a könyv emlékeztet minden nap arra, hogy kikért kell imádkoznom – magyarázta. - Téged is beletettelek az őszi lelkigyakorlat után, és minden nap imádkoztam érted.”

Ránéztem a sok mosolygástól és szelíd pillantástól szarkalábakkal, mosolyráncokkal televésett arcára. Láttam ősz haját, a botot a kezében, a kényelmes cipőt a lábán, s csak egy szó jutott eszembe róla: - „Gyönyörű!”

Ruth olyan, amilyen én is lenni szeretnék, ha a kor rávési nyomait az arcomra, és meglassítja a lépteimet. Szépsége egy belső fényből ered, amely az idő és a tapasztalatok hatására ahelyett, hogy fakulna, egyre ragyogóbb. Az, hogy megismertem Ruthot, megváltoztatta az életemet, elindított egy úton. Első találkozásunkkor már tudtam, olyan kincse van, amit én is birtokolni szeretnék.

Miután egy ideig hallgattam ezt az elbűvölő asszonyt, megkérdeztem tőle: „Mi a titkod? Hogy tudtál egyfolytában növekedni az Úrban? Hogy tudtál derűs, sugárzó maradni?” Azonnal válaszolt: „Legyél ma az, aki holnap szeretnél lenni.”

Milyen mély bölcsesség!

Hogyan tudjuk Ruth tanácsát alkalmazni, amíg még fiatalabbak vagyunk? Kérhetjük Istent, mutasson rá bűneinkre, vétkeinkre, bánjuk meg őket, és kérjük az Úr irgalmát, hogy mától új életet kezdhessünk. Én kaptam Tőle egy nagyon személyes, egyéni listát arról, honnan kell kiindulnom! Kérjem Isten segítségét, hogy hagyjam abba a siránkozást a mostoha életkörülmények fölött, s rendszeresen dicsőítsem őt azért, mert jellememet próbatételekkel alakítja. Kérjem Tőle az önuralom lelki ajándékát, hogy tudjak leállni, mielőtt komoly indok nélkül kirobbannék valamiért. Kérjem, hogy állítsa le szavaim szabad folyását, és segítsen odafigyelni másokra, mielőtt én megszólalnék. Folytathatnám, de ebből is látod, miről beszélek. Megpróbálod Te is összeállítani a magad listáját?

Bár saját öregedésünk s szeretteink öregedése néha félelemmel tölt el, határtalan reménnyel és hittel nézhetünk előre, ha tudjuk, hogy holnapjainkat már ma elkezdhetjük kialakítani. Őszintén hiszem, hogy ha betartjuk Ruth tanácsát, azzá a bájjal, szeretettel, bölcsességgel teli idős hölggyé válhatunk 70-80 éves korunkra, akivé lenni szeretnénk.

Uram, szeretném, hogy utolsó leheletemig fejlődve, egyre szentebb idős asszonnyá váljak. Segíts, hogy már ma elkezdjem kifejleszteni magamban azt a jellemet, azokat a szellemi képességeket, amelyekkel akadálytalanul tudlak követni Téged egész életemen át.  Ámen.