„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

Mik 6,8 (KG)

Néha olyan bonyolult tud lenni az élet. Jó volna mindig tisztán látni, mi a helyes döntés. De akár kapcsolatokról, akár feladatokról vagy anyagiakról van is szó, könnyen összezavarodom. Főleg mostanában.

Olyan időszakába értem az életemnek, amikor döntenem kell, hogyan tovább. Valamikor nagyon világos volt Isten útmutatása. Mostanra viszont… Megváltoztak a dolgok. Ami egykor feltöltött energiával, most leszívja az erőmet. Ideje váltani.

De mi van, ha tévedek? Hátha kitartást vár tőlem Isten a nehézségek közepette? Ám az is lehet, hogy elvégeztem itt, amit nekem szánt, és eljött az idő, hogy továbblépjek. Istenem, nem tudnál egy mennyei szövegkiemelővel rávilágítani a megoldásra?

Voltál már ilyen helyzetben, amikor nem tudtad, mi a helyes lépés?

Régebben úgy gondoltam, hogy Isten kitalált számomra egy ösvényt, és vagy pontosan követem az utat, vagy elszalasztok valami jót, amit Isten nekem szánt. Mostanában viszont egyre inkább rájövök, hogy Isten azt akarja, hogy a szívem legyen a helyén. Hogy Őt mi módon szolgálom, az másodlagos.

A történelem során Isten népe mindegyre összekeverte ezt a két dolgot. Hozzátartozik emberi természetünkhöz, hogy irányítani akarunk, még Isten beleegyezését is manipulálni szeretnénk. A rítusok, szabályok megalkotása egyfajta biztonságot ad, ezekkel összevetve, mindig tudjuk, hol állunk.

Bár Isten alkotott számunkra szabályokat, melyek a javunkat szolgálják, ezek nem arra vannak, hogy a Vele való kapcsolat helyébe álljanak. Isten azt akarja, hogy Benne bízzunk, nem az iránymutatásokban.

Sokszor kell döntést hoznunk, igazán csoda lenne, ha mindig tudnánk, melyik a helyes út. Túlvállalhatjuk magunkat nagy igyekezetünkben, hogy Istent szolgáljuk, vagy alulteljesítünk, mert lebénít a félelem a rossz döntéstől, sőt akár fel is adjuk a próbálkozást, hogy megfeleljünk Isten akaratának.

Izrael népe ugyanezzel a problémával viaskodott. Nemzedékeken át vagy túlzásba vitték a törvénytiszteletet, hogy vallási áldozataikkal Isten kedvében járjanak, vagy feladták az igyekezetet, és megkeményítették szívüket.

Mikeás próféta idején a nép szíve eltávolodott Istentől. Betarthatatlan rítusok és szabályok szövevényéből alakították ki vallásos életüket. Egyesek el is fordultak Istentől, és bálványokat kezdtek imádni. De Isten nem tágított, folyamatosan hívta őket vissza magához.

Mikeás próbálta elmondani a népnek, hogy Isten követése sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt értelmezték: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik 6,8 KG).

El tudom képzelni, hogy sok hívő ember kevésnek tartotta a hitnek ezt az egyszerűsített változatát. Vagy talán elfogadták, de szerették volna néhány száz szabállyal kiegészíteni, pontosítani. Mikeás ezzel a próféciával tisztán közvetítette Isten szándékát. Három dolog szükséges: igazság, irgalmasság és alázat.

Érdekes belegondolni, hogy bár cselekedetekkel járnak, mégis mindhárom feltétel alapja a lágy, szerető szív. Nem fogunk igazul cselekedni, ha harag és gyűlölet van a szívünkben. Nem leszünk jók és irgalmasak, ha saját érdekeinket akarjuk szolgálni. És a gőgös szív mindig Isten elé helyezi a maga akaratát.

Ez a hármas feltétel vajon az én életemre is érvényes? Talán semmi mást nem vár tőlem Isten, csak hogy az igazság mellett álljak, a jóságot válasszam, és járjak minden nap Vele, alávetve akaratomat az Övének.

Lehet, hogy én magam nehezítem meg a döntést. Ha félresöprök minden emberalkotta szabályt, minden elvárásomat magammal szemben, és ha Istentől nem kaptam világos útmutatást, akkor egyetlen dolog számít: helyén van-e a szívem, benne lakik-e Isten.

Ha Isten évezredeken át követelte magának népe szívét, most is igényt tart a miénkre. A rutinszerű engedelmesség és szolgálat nem visz közel Hozzá. Igazából Isten, az Atya, azért küldte el Fiát, hogy a lelkébe költözzék azoknak, aki hisznek Jézusban – és ez a lehető legszorosabb kapcsolat.

Remélem, bátorítást kapsz Isten igéjéből, ha olyan helyzetben vagy, ahol döntened kell, de képtelen vagy rá. Lehet, hogy ilyen egyszerű: cselekedj az igazság szerint, szeress irgalmasan, járj alázattal Istennel. Ha ez mind megvan, rajtad áll, hogy döntesz, nem tudsz tévedni.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem raksz újabb terheket anélkül is nehéz életünkre, és egyszerű utat mutatsz követésedre. Segíts, hogy ne nehezítsem meg a dolgomat, és fontosabb legyen szívem állapota, mint az, hogy tökéletesen döntsek. Jézus nevében, Ámen.

(Glynnis Whitwer: Maybe It Really is That Simple,Encouragement for today, .,www.proverbs31.org, kép:pinterest.com, fordítás:eszmelkedesek.blogspot)