Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. (Jn 6,35)
A gyülekezet, amelynek lelkésze vagyok, a városközpontban van. Minden nap betérnek hozzánk helybeliek és átutazóban lévők, hogy kenyeret, ételt vagy pénzt kérjenek. Van egy élelmiszer raktárunk és egy pénzalapunk is a szükségben levők számára.
A szolgálatom kezdetén elhatároztam, hogy imádkozni fogok azokkal, akik segítségért jönnek. Igen kevesen mondanak nemet, viszont sokan megjegyzik, milyen régóta nem imádkozott velük senki.
Olyanok is voltak, akik visszahozták a pénzt, bevallva, hogy átvertek. Időnként éppen az ima indított el közöttünk egy komoly személyes és lelki beszélgetést.
A napokban egy férfi és egy nő állított be hozzánk. A férfi lecsapott elém egy papírt, és elmondta, hogy feleségének sürgős idegsebészeti vizsgálatra kell mennie, és ehhez kértek anyagi támogatást. Mikor a kitöltött csekket átnyújtottam neki, barátságtalanul köszönte meg. Megkérdeztem tőlük, imádkozhatok-e velük.
Az ima után a nő könnyes szemekkel átölelt, és azt mondta: sokkal nagyobb szükségem volt erre az imára, mint a csekkre.
Rájött, hogy leginkább lelki kenyérre volt szüksége.
A mai igében Péter erre a szükségre utal, amikor Jézusnak mondja:
"Örök életnek beszéde van te nálad".
Imádság: Urunk, kérünk, te vezess minket, amikor a lelki kenyeret keresőkkel találkozunk. Ámen.
Isten általunk kínálja fel, amire szükségük van az embereknek.
Marvin D. Arnpriester (Iowa, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS BETEGBIZTOSÍTÁSUK!
Kommentáld!