Örömök keresése

Vajon léteznek apró örömök az életben? Állítólag igen. Csak észre kell venni őket. Akkor ez nekem azt jelenti, olyan aprók, hogy nehéz észrevenni. Az én életemben igencsak aprók ezek. De ha jól megnézem, talán mégiscsak van. Hogy számomra melyek ezek, íme:

Apró öröm egy jól főzött kávé habos tejjel, egy jó cigivel és a legjobb barátnőmmel. Ugyancsak apró, de öröm egy új felső. Egy édes kisgyerek mosolya a buszon. Egy forró csók és egy jól sikerült dolgozat. Egy elmélkedős délután, egy lassan, óvatosan olvadó csokoládé a számban. És ahogyan írtam, a nap simogatása. Ezek igen aprók. De miért? Mert némelyikük túlságosan hétköznapi az embereknek....

És egy-egy rosszabb napunkon nem is vesszük észre ezeket az apró, ám boldogsághozó pillanatokat. Van úgy, hogy nem csak néhány napról van szó.

Ne az apró jelet keresd, hanem a boldogságot, és akkor azokat is észreveszed.

És hogy a boldogság miben rejlik?  A boldogság nem egy kézzelfogható valami, és nem egy életérzés, hogy keressem. És rábukkanjak egy buliban vagy egy munkában, vagy akár egy jó csevegésben.  A boldogság egy nézőpont. A boldogság az optimizmus egy mellékterméke. "Ugyan nincs munkám, de van időm a barátaimra és mindenre, amit szeretnék. Miért ne lennék boldog?" - mondhatná bárki, aki így szemléli a világot. Ő ekkor boldog. De ha azt mondja: "Áh, nekem semmi sem sikerül, a munkámat is elvesztettem..."- akkor ez is egy nézőpont, amellyel akár boldogtalannak is nevezhetjük őt. Egy - talán- szemléletesebb példával élve: "Szakítottunk. Egy világ dőlt össze bennem. Magányos vagyok és boldogtalan!" - a nézőpont okozta boldogtalanság. De: "Szakítottunk, de semmi probléma. Több ideje van mindenkinek mindenre, rég nem látott barátnőkre, elhanyagolt hobbikra. Boldoggá tesz, hogy megint origamizhatok"- akár...

  Sötét éjszakát megvilágító, csendes, kihalt utcákat zsongásba öltöztető világnézetet.
 
Van, aki boldog, mert szerelmes. Van, aki boldog, mert sikeres. És van, aki boldog, mert az...