Az október 27-i emlékkonferencián neves előadók segítségével járták körül Boldog Batthyány-Strattmann László, a családapa, a férj, az orvos és a hívő ember életét az önkormányzat Értékmegőrzési Bizottságának Egyházügyi Munkacsoportja és az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány szervezésében.

A szecessziós kecskeméti Városháza Székely Bertalan freskóival díszített termébe hívta össze az érdeklődőket az önkormányzat egyházügyi munkacsoportja. A szervezésükben megvalósuló, szenteket és boldogokat középpontba állító konferenciák évről évre példaképeket mutatnak fel és ismertetnek meg széles körben. Ezúttal Batthyány-Strattmann László, a családapa, a férj, az orvos, a Krisztust kereső, szerető ember állt a vizsgálódás középpontjában. Egzakt tények, humoros történetek, megrendítő naplóbejegyzések, személyes tanúságtételek hangzottak el az előadásokban, és közvetítettek egy árnyalt, színekben gazdag képet egy szerethető emberről. Példaképet adtak – ahogy az utolsó előadó, Csókay András idegsebész fogalmazott: példaképek segítenek minket abban, hogy a Krisztus-követés útjára tudjunk lépni.

A konferencián megtelt a Városháza díszterme. A kecskeméti hallgatóság között ültek a Batthyány család tagjai, Ádám, Boldog László unokája, felesége, Margit, valamint a két dédunoka, Kata és Boldizsár. Nagy számban érkeztek az ország különböző részeiből és külhonból is az emlékkonferenciára olyan orvosok, egészségügyi dolgozók, akik részesültek az 1999-ben alapított Batthyány-Strattmann László-díjban.

Az emlékkonferenciát Mák Kornél alpolgármester nyitotta meg. Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének Értékmegőrzési Bizottsága Egyházügyi Munkacsoportjának vezetője Boldog László egyik kulcsmondatával köszöntötte a résztvevőket: Ha boldog akarsz lenni, tegyél boldoggá másokat.



Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke Deklaráció morális adósságokról és erkölcsi kötelességekről címmel elgondolkodtató helyzetképet adott a magyarországi egészségügy helyzetéről, rámutatva súlyos problémákra, bemutatva a politika és a szakma részvételével tett erőfeszítéseket, mely azonban csak a helyzet javítgatására elegendő. Kiemelte a Magyar Orvosi Kamara egy évvel ezelőtt összeállított Deklarációját, mely részletes diagnózist ad. A MOK elnöke hangsúlyozta, rossz úton járunk, amikor pusztán gazdasági kérdésként kezeljük az egészségügy helyzetét. Rámutatott, valóban van összefüggés a nemzeti jövedelem és a társadalom egészségi állapota között, de egy bizonyos szint után a morális döntéshozatal kerül előtérbe. Mi a teendő? – tette fel a kérdést Éger István. Hangsúlyozta az emberközpontúság követelményét, és alkotmányos védelmet kért a finanszírozás minimális szintjének garantálására.



Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke Aki a szívével is lát címmel személyes emlékei összegyűjtésével válaszolt arra a kérdésre, mit jelent számára a boldoggá avatott orvos. Ismeretsége Batthyány Ádámmal indította el a nagyapa, László felé, melynek hatására megszervezte azt a kollégiumot Lakitelken, ahol két éven át foglalkoztak egészségügyi dolgozókkal a hívás, hivatás kérdésével. Beszélt Batthyány-Strattmann László nevelési elveiről, mindennapi vallásgyakorlatáról, imaéletéről, egyházi elköteleződéséről, patrónusi tevékenységéről, közéleti szerepvállalásáról. Boldog László mindennapi imáját ajánlotta mindenki figyelmébe: Kérjük a Szentlélek megvilágosító erejét hivatásunk gyakorlásához, és támogatását, hogy mozgósítani tudjuk magunkat a ránk bízottak megsegítésében.

Batthyány-Schmidt Margit, a Batthyány Családi Örökség Alapítvány elnöke előadásában Batthyány-Strattmann László és felesége házastársi kapcsolatát állította a középpontba. Az 1898-ban az oltár előtt kimondott igen nemcsak mindhalálig tartó elköteleződés volt, hanem mély és bensőséges szeretetkapcsolat a két ember között. Felolvasott László naplójából, ahol a kettejük közti kötelék erősségéről vall, mely az évek múlásával méginkább erősödött a munkában is közösséget vállaló pár között.



A dédunokától, Boldizsártól részletes életrajzot kapott a hallgatóság. Megelevenedett a Batthyány család élete, a mindennapok kedvtelései és az orvosi pályafutás, melyben legnagyobb sikernek a beteg gyógyulása számított.

Latorcai Csaba államtitkár Hiteles elköteleződés – felelős hivatás címmel a minden ember számára feladatot jelentő életdöntésről beszélt. Ebből a döntésből fakad az elköteleződés, amiből a felelős szolgálat ki tud nőni. Mindennek alapja a cél megfogalmazása, a hozzá vezető út számbavétele. Batthyány-Strattmann László ezt a maga számára így fogalmazta meg: Add, hogy megvigasztalhassam a betegeket, és szívüket hozzád vezethessem! A szegények orvosa számára ez az út az orvoslás volt. Az államtitkár bemutatta a hivatás melletti elköteleződés lépéseit, mely 1896-ra életdöntéssé vált, melyben élete végéig kitartott. Az önmagát a szegények szolgálatára elkötelező orvos a vagyonából biztosította a gyógyítás anyagi fedezetét, ezzel kétszeres értéket teremtett.

Svébis Mihály főigazgató-főorvos Batthyány-Strattmann László személyében az orvost láttatta, kereste gyerekkortól azokat az ösztönző erőket, melyek a gyógyítás hivatása felé vitték. Azáltal, hogy munkája hivatás volt számára, vált lehetővé, hogy feleségével, aki asszisztense is volt, évi 5000 beteget is ellássanak és 3000 műtétet végezzenek, mely összesen évi 160 000 ápolási napot jelent. Ennek anyagi fedezetére a herceg birtokai jövedelmének kétharmadát fordította.



Mit adott Körmendnek a Batthyány nemzetség, és mit kaptak ők a várostól? – Móricz Péter, a körmendi múzeum vezetője a város és a grófi-hercegi család 300 éves kapcsolatáról beszélt, képekkel illusztrálva előadását. Nyomon követhettük a család életeseményeit a körmendi kastélyban, a gyerekek növekedését, születésnapokat, esküvőt, de a legnagyobb fiú, Ödön halálát is. Bemutatta a családi címert, elemezte szimbólumainak üzenetét. Fidelitate et caritate – hirdette a herceg jelmondata, azt üzenve a kortársainak, hogy a magyar főúr feladata a hűség és a szeretet. Előadása kiemelte a herceg családapai szerepét: a 11 gyerekes nagycsalád minden reggel és este együtt imádkozott, és reggelente együtt vettek részt a szentmisén. Az édesapa minden alkalommal elmélkedést tartott, és annak átgondolására kérte gyerekeit: ma mit teszünk az Úr Jézusért. Végül bemutatta, hogyan emlékszik Körmend a szegények orvosára: mindenekelőtt az emberek szíve, intézmények, közterek, szobor, kiállítás és templom őrzik Boldog László emlékét.



Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke A szenteknek is meg kellett térniük címmel elsőként arra kereste a választ, mit jelent a Bibliában a szentség, és mit a megtérés. Az Újszövetség fogalmazza meg a szentségre való törekedés követelményét, melyet életformaként határoz meg, és útjának az ellenségszeretetet jelöli ki. Ez természetesen nem érzelem, hanem tettekben megnyilvánuló jóakarat. Míg az Ószövetség a bálványimádástól az igaz Isten felé fordulást tekinti megtérésnek, addig az Újszövetség a már egyistenhívő vallásos zsidó népet szólítja megtérésre. A megtérés belső átalakulást kíván, ahogy a János-evangélium meghatározza, a megtérés Krisztus követése. Létrejöhet az élet hirtelen fordulata révén, de mindenképpen hosszú folyamat, és sok küzdelmet igényel, hogy hatása láthatóvá váljon az ember életén – mondta az érsek. Bábel Balázs a herceg életeseményei alapján a fiú megtérésének útját vázolta fel. Bemutatta a nehéz gyerekkort, a családját magára hagyó hűtlen édesapát, az édesanya korai halálát, a csínytevő Lászlót, akit még a kalocsai jezsuita gimnáziumból is eltanácsoltak, és a fiú hitének elbizonytalanodását. A megpróbáltatásokból, a kísértésből a házasság segítette ki Lászlót, majd a jócselekedetek hatottak vissza életére, és indították el az életszentség felé. Hogy ért végül célba? – ez ítél életéről. Megmarad emlékezetünkben, és az Egyház boldoggá avatta.



Csókay András idegsebész előadása személyes bizonyságtétel volt arról, mit jelent Boldog Batthyány-Strattmann László példája egy orvos számára. Nemcsak a közös foglalkozás, hanem több életesemény is arra indította, hogy párhuzamot vonjon saját és a szegények orvosa élete között, és arról vallott, mennyire fontos példakép számára Boldog László. Bemutatta az orvost, akit újításai miatt támadtak, aki nem roppant össze, ellenkezőleg, fel tudott állni, és meg tudott újulni minden helyzetben. Bemutatta a fiát egy későn felismert vakbélgyulladásban elveszítő, önváddal is küzdő édesapát, és felolvasta a megbékélés imáját, melyet szobája falán őriz. Az idegsebész, aki szintén elveszítette fiát, azt élte át, amit egykor László Ödön halálakor. Saját imaéletéről tett tanúságot, megmutatva, mivé formálja át az embert a szenvedés, ha azt Istennel hordozzuk. A csendben elmélyülni, és vállalni a bennünk élő Krisztushoz vezető utat – ez a feladatunk. Az ima nehéz útra hívja az embert. Az elmélyülésben előjönnek a felszíni vallásos életben abszolút ismeretlen akadályok, sötétségek: a sértettségek, a szorongások, az elkövetett bűnök, a rosszra való hajlam, a rendetlen ragaszkodások. És csak lassan, ha ezt kibírjuk, sejlik fel a homályos Krisztus-arc. Ez az ima felhajtóerőt ad. Tanúságot tett a munkájában megtapasztalt erőről, a kibontakozó kreativitásról és a válaszokat adó inspirációról, hitigazságok felfedezéséről. A tragédia pedig drámává szelídült. „Kellenek a példaképek, hogy ezt megértsük. A sorsszerű szenvedés is felemel, ha azt Istennel tudjuk hordozni.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír