„Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor terveid valósággá válnak.” 

Péld 16,3

Nem akartam azzal foglalkozni, amit el kellett volna végeznem, inkább áttettem másnapra. Aztán a holnap továbbtolta a következő holnapra. Mikor végre megtettem, amit halogattam, már fásult voltam, rosszkedvű, úgy éreztem, egyáltalán nem is volt szükség arra, amit végül megcsináltam. 

Ilyesmikre gondolok:

Jobban odafigyelek arra, mit eszem – holnaptól.

Olvasom a Bibliát és imádkozom – holnap.

Kitakarítok – holnap.

Felhívom a barátnőmet – holnap.

Elviszem a fiamat ebédelni – holnap.

Viszek a sütiből a szomszéd néninek – holnap.

Minőségi időt töltök a férjemmel – majd holnap.

Isten adott nekünk 24 órát minden napra. Rajtam múlik, mire használom. Lehet, hogy nem tudom elvégezni minden feladatomat egyetlen nap alatt. De ha egyre csak halogatok fontos dolgokat, nem sáfárkodom hűséges szolgaként az idővel és a feladatokkal, amiket Isten rám bízott.

Volt egy időszak az életemben, amit annyira meghatározott a halogatás, hogy mindennel elmaradtam. Szerettem volna, ha megváltoznak a dolgok, de nem tettem érte semmit. A továbbalvás fontosabb volt, mint a reggeli ima. A hamburger és sült krumpli előnyt élvezett a levessel és friss salátával szemben. A szennyes ruha helyett egy magazint vettem a kezembe. Tévézni jobb volt, mint kocogni. Inkább a barátnőimmel beszélgettem, mint a férjemmel.

Minden nap meg volt bennem a szándék a változásra.

Minden nap elhalasztottam holnapra.

Egész életemet kudarcként éltem meg.

Egy rövidke mondat hozott ki az apátiából, ami hároméves kislányom szájából hangzott el. Néhány éve azt terveztük, hogy elmegyünk Disneyland-be. Elkövettem azt a hibát, hogy megmondtam Haley Grace-nek még hónapokkal az indulás előtt. Naponta elhangzott a kérdés: „Ma megyünk Disneylandbe?”

És én mindennap válaszoltam: „Nem ma. Három hónap múlva, … még öt hetet várnod kell, … még nyolc nap …” Indulás előtti este végre bejelenthettem neki, amire annyira vágyott: „Hayley Grace, holnap indulunk Disneylandbe!”

Másnap reggel korán ébredt, még fel se keltem, már a szobámban volt. „Anya, anya, ma van holnap?” Beleborzongtam saját válaszomba: „Igen, kislányom, ma van holnap!”

Leesett. Ekkor határoztam el, hogy a mát teszem holnappá.

Nem pazaroltam az értékes időt, imádkozni kezdtem, kértem Istent, mutassa meg, milyen feladatokat szán nekem mára. Erőt és kitartást kértem, hogy mindent elvégezzek, amit feladatul ad. Néhány barátnőmnek is szóltam, egymást bátorítottuk, hogy halogatás helyett tegyük meg, amit kell.

Megcselekszem ma, amit holnapra halasztanék.

Milyen változtatások, célok, szándékok várják, hogy nekik fogj ma? Tenni-való listánkat alakítsuk mára-való listává. Nemcsak sikerélménnyel gazdagodunk, de valódi változást érhetünk el. Ma van holnap!

Uram, mindig azt érzem, hogy nincs elég időm arra, hogy mindent elvégezzek. Segíts, hogy fontossági sorrendbe tegyem a dolgaimat a Te tetszésed szerint. Fegyelmezettségért, motiváltságért fordulok Hozzád, segíts, hogy ma és minden nap elvégezzem az aznapra tartozó tennivalóimat. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, .Melissa Taylor, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,