Ha segítesz másoknak kiterjeszteni gondolkodásukat és új, győztes képet alkotni életükre, akkor olyan dolgokra lesznek képesek, amire sosem lennének és ezt a te hited, a te bizalmad teszi lehetővé, mert magokat ültettél el.

Hallottam egy kísérletről, amit egy kaliforniai középiskolában hajtottak végre.

Az igazgató bejött és 3 tanárnak azt mondta: Azért, mert ti vagytok a legkivalóbb, legsikeresebb tanárok, titeket választottunk ki erre a programra. Megkapjátok a 90 legjobb tanulót és egy gyorsabb tanterv szerint fogjátok tanítani őket. A tanulók és a tanárok is nagyon izgatottak voltak. Melegséggel töltötte el őket az a tény, hogy ők a krém. A következő tanévben ez a 3 osztály 30%-al többet tanult, mint a többiek. Az igazgató bejött és tudtukra adta, hogy ez csak egy kísérlet volt. A valóságban nem a 90 legjobb tanulót kapták meg, hanem véletlenszerűen válogatták ki őket. A tanárok csodálkoztak, hogy milyen jól dolgoztak, megveregették a saját vállukat kivételes tanári képességeik miatt. Ekkor az igazgató új híreket hozott. Ők nem a 3 legjobb tanár voltak, hanem az első 3, akinek a nevét kihúzták egy kalapból. Őket is véletlenszerűen választották ki.

Mi a lényeg?

Ha hisznek bennünk, akkor felemelkedünk elvárásukhoz. Meg kell értened, hogy mindenki a nagyság magjait hordozza magában.

Ha hiszünk bennük, bátorítjuk őket, segítünk felfedezni adottságaikat, tehetségüket, ezzel öntözzük magjaikat, segítjük, hogy gyökeret verjenek és növekedjenek. Nézz körül és lásd azokat, akiket Isten életedbe hozott, akiket inspirálni, felvidítani, motiválni tudsz, hogy egy új szintre lépjen.

Ha másokat építő vagy, már akkor hiszel bennük, mielőtt sikeresek lennének.

Felvidítod őket, amikor senki sem vidítja őket. Azt mondod nekik, hogy valami nagyszerűt fognak véghezvinni, amikor azt sem tudod, hogy egyáltalán jó útra fognak-e térni valaha.

Akkor kell támogatni másokat, mielőtt a csúcson lennének.

Nem kell, hogy nagydolog legyen. Egy kedves szó, bátorítás vagy csak annyi, hogy felismered az adottságot. Talán kevésnek tűnik, de nem tudhatod, milyen hátassal van.

Olvastam egy fiatal hölgy levelét, aki 16-éves korában anorexiás volt. Közel 6 láb magas volt, de kevesebb, mint 100 font súlyú. Csak néhány száz kalóriát vett magához naponta. Depressziós volt és az életből kiábrándult. Gyakorlatilag elvágta magát a barátaitól és a családjától. Egy nap egy iskolatársa felhívta és megkérdezte, tudna-e segíteni a matek házi feladat megírásában. A hölgy beleegyezett, így az iskolatársnő eljött hozzá és ő elmagyarázta neki a matekot.

Távozás közben a barátnő csak úgy mellékesen megjegyezte: Te olyan okos vagy. Nagyszerű matek tanárnő válna belőled. Hirtelen egy fény gyúlt ebben a fiatal hölgyben. Úgy érezte, van értelme élni. Felismerte, hogy van tehetsége valamihez, valami, amiben jó. Ez a dicséret megváltoztatta szemléletmódját. Ez 20 évvel ezelőtt történt.

A fiatal hölgy ma egy elismert matematika tanárnő, boldog házasságban el és 3 gyermeke van. De mindezt ennek az egyetlen megállapításnak a számlájára írja. Ez a barátnő, aki felismerte adottságát és elültette a remény pici magját.

Milyen hátassal tud lenni egy egyszerű megállapítás, amikor szavakkal áldunk meg másokat!