Viszonylag keveset foglalkozik a történelem Kossuth Lajos húgával, Zsuzsannával. Pedig mind itthon, mind világviszonylatban ő volt az első, aki letette annak a hivatásnak az alapjait, amit ma ápolásnak hívunk. Idén 200 éve, hogy megszületett Kossuth Zsuzsanna.

Az ápolók azok, akik ott vannak életünk kezdetén és végén. Munkájukat szinte természetesnek vesszük, róluk és hivatásuk történetéről és kezdetéről azonban keveset tudunk – ahogyan az alapok letevőjéről, Kossuth Zsuzsannáról is.

„Zsuzsika csupa báj, csupa határozottság, gyönyörű tűzvillanású kék szemek. (...) ez maga Kossuth Lajos”

Bár Kossuth László ügyvéd és felesége, Weber Karolina fiúgyermekre számít, 1817. február 19-én végül mégis egy újabb lánynak örülhet az immár nyolctagúra bővült család. A kislány gyermekévei tanulással telnek, amelyet az ekkor dúló országos kolerajárvány zavar meg. Bátyja, Lajos kolerabiztosi tisztként szervezi a betegek ellátását és elhelyezését, Zsuzsanna általa nyer először bepillantást abba, mi is a szenvedés, és hogyan, milyen körülmények zajlik az akkori Magyarországon az ápolás.

Amikor idős édesapja állás nélkül marad, Zsuzsanna Pestre kerül bátyja mellé. Lajos nem csupán anyagilag támogatja a tehetséges lányt, hanem később a teendőibe is bevonja őt. Zsuzsanna lesz az, aki segít Lajosnak az ekkoriban Pozsonyban ülésező országgyűlésről készített beszámolók, a „Törvényhatósági tudósítások” írásában és másolásában. A lap egyre nagyobb népszerűségnek örvend, amelyet azonban a bécsi császári udvar nem néz jó szemmel állítólagos császárellenes és függetlenségpárti hangneme miatt. Végül betiltják, Kossuth Lajost pedig börtönre ítélik.

Lajos szabadulása után ismerkedik meg bátyja feleségének, Meszlényi Teréznek a testvérével, Rudolf földbirtokossal és ügyvéddel, akinek 1841-ben örök hűséget fogad Budán. Házasságukból két lányuk születik. Zsuzsanna és férje később együtt vesznek részt az Országos Védegylet megszervezésében, amelynek gyűléseinek tudósítójává léptetik őt elő.

Az idilli képbe sajnos közbeszól Meszlényi Rudolf halála: a férfi 1848-ban hunyt el, miközben Zsuzsanna harmadik gyermeküket várja, ezúttal egy kisfiút. A gyermek mindössze egy évvel éli túl édesapját.

„Ez az asszony (...) talpig ember”

Ebben a történelmileg és magánéletileg is nehézségekkel terhelt időszakban, 1849-ben nevezi ki bátyja, Kossuth Lajos „az összes tábori kórházak főápolónőjének”. Zsuzsanna tehát az újonnan létrehozott Országos Főápolói Hivatal vezetője, és teszi le annak a hivatásnak az alapjait, amit ma ápolásnak hívnak.

Az 1848–49-es szabadságharc idején mindössze három hónap leforgása alatt 172, az akkori viszonyok között korszerűnek számító tábori kórházat létesít, járja a harctereket, és rendkívül nehéz körülmények között igyekszik segíteni a sebesülteken. 1849 áprilisában arra szólítja fel a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ellátásában. Munkájával megelőzi a betegellátás reformereként elhíresült Florence Nightingale-t, aki a szakma úttörőjeként vált ismertté.

Zsuzsanna munkáját több bírálat is éri. Az akkori világnézettel ugyanis merőben ellentétes volt, hogy egy ilyen fontos feladatot egy nő végezzen el, ám még nagyobb ellenszenv övezte azért, amiért ápolóival nem csupán a sebesült honvédeket, hanem az ellenség katonáit is ellátja. „Hibája” később mégis megmenti: a szabadságharc leverése után ő is Haynau bírásága elé kerül, a császári tisztek azonban tanúsítják, hogy milyen emberségesen bánt a katonáikkal.

Ennek az asszonynak köszönhetjük az életünket. Ő nem az ellenséget látta bennünk, hanem a szenvedő embert, ápolt bennünket és segített rajtunk”

– így vall Kossuth Zsuzsannáról egy osztrák katona. A vádemelést tehát megússza, Kossuth Lajos húgaként azonban a hatóságok állandó zaklatásának van kitéve.

Viszonylag keveset foglalkozik a történelem Kossuth Lajos húgával, Zsuzsannával. Pedig mind itthon, mind világviszonylatban ő volt az első, aki letette annak a hivatásnak az alapjait, amit ma ápolásnak hívunk. Idén 200 éve, hogy megszületett Kossuth Zsuzsanna.

Az ápolók azok, akik ott vannak életünk kezdetén és végén. Munkájukat szinte természetesnek vesszük, róluk és hivatásuk történetéről és kezdetéről azonban keveset tudunk – ahogyan az alapok letevőjéről, Kossuth Zsuzsannáról is.

„Zsuzsika csupa báj, csupa határozottság, gyönyörű tűzvillanású kék szemek. (...) ez maga Kossuth Lajos”

Bár Kossuth László ügyvéd és felesége, Weber Karolina fiúgyermekre számít, 1817. február 19-én végül mégis egy újabb lánynak örülhet az immár nyolctagúra bővült család. A kislány gyermekévei tanulással telnek, amelyet az ekkor dúló országos kolerajárvány zavar meg. Bátyja, Lajos kolerabiztosi tisztként szervezi a betegek ellátását és elhelyezését, Zsuzsanna általa nyer először bepillantást abba, mi is a szenvedés, és hogyan, milyen körülmények zajlik az akkori Magyarországon az ápolás.

Szabadon bocsátása után a család rendkívül nehéz anyagi körülmények között él. Zsuzsanna gyerekek nevelésével, tanításával próbál gondoskodni két lányáról. A megpróbáltatások azonban itt még nem érnek véget: később ismét felmerül a neve egy császárellenes szervezkedéssel kapcsolatban, ami miatt börtönbe zárják. Szervezete nem bírja a körülményeket, a hideg, ablak nélküli zárkában megbetegszik, és kiújul tüdőbaja. Átszállítják a bécsi rabkórházba, ahonnan végül az Egyesült Államok közbenjárásának hála fél év után kiszabadul.

„Politikai bűne volt, hogy hazáját buzgón szerette”

Szabadon bocsátását egyetlen feltételhez kötik: egész családjával együtt maga mögött kell hagynia Magyarországot, ahová soha nem térhet vissza. Zsuzsanna nehéz szívvel, de végül Brüsszelbe költözik, ahol csipkeverő műhelyt tart fenn. Édesanyja halála után, az osztrák követség zaklatásai elől 1853-ban az óceán másik oldalára menekül. Bár itt már viszonylagos nyugalomra lel, egészsége tovább romlik. Súlyosbodó tüdőbaja, honvágya és szomorúsága végül teljesen felemészti: mindössze 37 évesen halt meg.

Kossuth Zsuzsanna életműve előtt tisztelegve a Magyar Ápolási Egyesület a 2017-es évet Kossuth Zsuzsanna emlékévévé nyilvánította, a Magyar Országgyűlés pedig születésének napját, február 19-et tette meg a Magyar Ápolás Napjává.

/Cs. Nagy Anikó/