"Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsőruháját felvette, újra leült, és mondta nekik: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?

Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom nektek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket." Ján. 13:12-17

Amikor Jézus befejezte a lábmosást, visszavette magára a felsőruháját, és kérdést tett fel nekik: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?

Senki nem felelt erre semmit. Jézus folyatta, hiszen tisztában volt vele. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Itt nem a lábmosáson van a hangsúly, hanem a következőn: A szolga nem nagyobb az ő Uránál! Moshatod te bárki lábát, ha közben még mindig úrnak tartod magad. De átváltozunk ha vele élünk. Fel kell fogni ki az, Aki így bánik velünk. Akkor képessé válunk, hogy így bánjunk másokkal.

Kaptunk, és tovább adjuk. Elég kérni.

Az alázatosság nem a bizonytalanság jele és nem a gerinctelenségé. Vállalni kell a vele járó nehézségeket. Sokszor azt tapasztaljuk, a büszkeség előtérbe lép. Én nem vagyok hajlandó - mondják.

Jézus nem törődött a méltóságával. Bűnösökkel, vámszedőkkel evett együtt.

A parázna nő megmosta a lábát, és a hajával törölte meg.

Megérintette a leprásokat.

Példátlan, botrányos, cikis - mondják a farizeusok.

Jézus belép az életünkbe, és kivezet bennünket ebből a büszkeségünkből, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy belépjünk mások életébe. Miképpen fog ez megtörténni? Csak akkor, amikor túlléptünk önmagunkon. Leülünk beszélgetni, meghallgatni másokat. Imádkozni, segítséget nyújtani másoknak.

Én képtelen vagyok erre - mondják.

Ha tovább lépsz, akkor változatlan maradsz, és lesz egy kis lelkiismeret furdalásod, de lepereg mert megmagyarázod magadnak.

Van egy másik lehetőséged is. Hagyod magad lebeszélni, vagy lebeszéled magad. Én erre nem vagyok most képes. Én ezt nem tudom megtenni, mert nincs időm erre. Te ezt nem értheted, mert nem vagy benne - mondod.

Ha maradsz, és szóba állsz másokkal, lehajolsz hozzájuk, szereted, magad fölé emeled őket, akkor megváltozol. Garantáltan meghal benned egy kis darab önzés.

Gondolj bele, mit fizetett Jézus azért, hogy te jól érezd magad a bőrödben, hogy boldog legyél?

Minél jobban kilépsz másokért, annál nagyobb lesz a lelkivilágod.

Tudod mivel fogsz fizetni?

A büszkeségeddel? Önzéseddel? Semmit nem ér.

Szelídségeddel? Alázatoddal? Jutalmát veszed.

Gyümölcsöket fog teremni. Ő meghallgat, megért, segít, hogy boldog legyél. Van valaki, Aki veled így bánik.

Ezért kell nekünk is másokkal alázatosnak lennünk. Nekünk jézusinak kell lennünk.

Nem kell magam körül forgolódnom. Nem kell nyomorult életet élnem. Megalázó egy helyzet? De nem megy tönkre egy család, nem megy tönkre az életed.

Ne érdekeljen mások véleménye. Jézust sem érdekelte. Nekünk se az legyen a fontos, hogy ki mit mond. Nem veszik észre amikor szolgálsz?

A szolga láthatatlan, csendben végzi a munkáját.

Nem mindig értékelik?

Nincs köszönet benne?

Szeretünk szolgálni, de szolgaként ne bánjanak velünk?

Nem értékelik a szolgálatodat?

Ez ezzel jár.

Nem vagyunk nagyobbak a Mesterünknél.

Nem vagyunk nagyobbak attól, Aki ránk bízta a szolgálatot.

Az Atya tudja, hogy mibe került, és kerül ez neked. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. Az Atya megbecsül! Más vele élni, és más vele lenni. Ahogy Péter és János vele volt, mi is így vagyunk Ővele.

Ahogy ők megváltoztak, mi is megváltozunk.

Már itt is boldogok lehetünk, függetlenül attól, hogy milyenek a körülményeink.Ámen