Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.1Jn 3,16-18.
MARADANDÓ ÖRÖKSÉG
Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. (Gal 5,6)
Egyedülálló, gyermektelen nőként gyakran eltöprengek, mi az életem értelme. Az, hogy nincs testvérem, csak néhány távoli családtagom, növeli bennem a céltalanság és a magányosság érzését.
Szerencsére, Isten gyermekeként van reményem.
Isten csodálatos ígéretet tett számomra a Jer 29,11-ben: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.".
Isten tervében az a szerepem, hogy mások életére figyelmet fordítsak, mint ahogyan mások is áldoztak rám: A szüleim a kemény munkára és a jószívű adakozásra tanítottak; egy lelkész felesége megszerettette velem a madárlest kislánykoromban; egy hittan tanár elfoglaltsága ellenére időt szakított arra, hogy tanítson és imádkozzon értem.
Noha sose lesz saját gyermekem, mégis maradandó értéket hagyok örökül azoknak a gyerekeknek, akikkel szociális munkásként foglalkozom, segítve nekik meglátni, mennyire "csodálatosak az Úr alkotásai" (Zsolt 139,4).
Figyelek rájuk, amikor küzdelmeikről beszélnek. Odaadással törődöm mindegyikőjükkel. Isten megígérte, hogy együttérzésem és gondoskodásom nem hiábavaló.
Imádság: Istenünk, segíts Krisztus arcát mutatnunk minden ember felé, akivel életünk során találkozunk! Ámen.
Jézus nevében másokra figyelve, Isten jelét hagyjuk a világban.
Mary McKheen (Michigan, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉLETÜK CÉLJÁT KERESIK!
Kommentáld!