Majd így beszélt az Úr Mózeshez: Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál. Az ötvenéves pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne szolgáljon többé, hanem szolgálja ki testvéreit a kijelentés sátránál, teljesítse kötelességét, istentiszteleti szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták kötelességeit.4Móz 8,23-26.
MÉG NINCS VISSZAVONULÁS
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)
Nyolcvanas éveimben járok. Hivatalosan már nyugdíjba vonultam. A kérdés viszont az: valóban vissza kell-e vonulnom? Vagy most érkezett el az idő arra, hogy képességeimmel Isten céljait segítsem? Ebben az értelemben soha nem kell abbahagynom a tevékenykedést.
Figyeljük meg, mit mondott Isten a lévitáknak a 4Móz 8,24-25-ben. A léviták szolgálatukat 25 évesen kezdték, majd 50 évesen hagyták abba. Ezután aktívak maradtak mások segítésében, de már nem a papi szerepükben, mint korábban. Feladatuk megváltozott, de továbbra is ugyanolyan fontos maradt.
Én már jóval elmúltam 50 éves, valójában majdnem annyi vagyok, mint John Wesley a 18. században, amikor arról írt naplójában, hogy nehéz egészségügyi problémákkal küzd. De azt is leírta, hogy hálás Istennek, hogy ennek ellenére még mindig van ereje prédikálni és írni. Én nem tudok prédikálni, írni tudok egy kicsit, és imádkozom is folyamatosan. Istent akarom szolgálni minden módon, ahogy csak tudom.
Imádság: Köszönöm Istenem elhívásod! Amíg csak tart az életem, hadd kövesselek téged. Ámen.
Isten szolgálatában nincs nyugdíjas státusz.
John Eyberg (Oklahoma, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM TUDJÁK, HOGYAN SZOLGÁLJANAK ISTENNEK!
Kommentáld!